Hogy lett fekete a holló --Vilhelem Margareta

Valamikor nagyon regen,a holló tollai fehérek voltak.
Nagyon szép madár volt csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes
dolgaikat eltüntették iziben,mert tudták,hoghy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott.

A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár"
A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,.
-Ellopom,most rögtön  és azzal már be is kebelezte szárnyai alá ,
A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei.
Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.
-Segítség,segítség    !
  .Senki sem  jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta  reszketve .
Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.
-A holló ellopott  és megfog  ölni-kiáltotta  kétségbeesve.
Lent a földön egy kis nyüvecske volt csak a közelben,elbújva  egy fa kérgébe,oly fakérgeiben
lakó kis nyű.
Nagyon megsajnálta madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:
-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.
-Minden reggel te ébresztesz fel engem
-Megpróbálok segíteni rajtad.
Miután késő este lett a holló pihenni tér   Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt  és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.
-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .
 -Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amit körbe rakott a a fa köré ahol a holló szunnyadt.
Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre.Már körülfogták a fészkét is .
A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.
-Tűz van ,tűz van ! Segítsetek  meggyúlt a fészkem is.
A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.
Csak közben felkiáltottak neki.
-Nagy tolvaj vagy ,-nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el te is .
-Nem voltál jó barát velünk.
-Elloptad minden vagyonunkat !
Nagy nehezen a holló kiszabadította lábait a kötelékekből,de azóta  fekete lett a füsttől és a mai napig is csak fekete hollót találunk.Minden nemzedéke már feketén született.

Menta es Kamilla----Vilhelem Margareta

Volt egyszer két lepke.Nagyon szépek és színesek voltak.Az egyiket Kamillának hívtak a másikat Mentának..
A Mentának a szárnyai zöldek voltak,míg a Kamilla sárga díszben szálldogált.
Egyszerre repültek erdőkon ,réteken ,keresztül reggeltől estig.
Egy szép nap arra gondoltak hogy meg kéne látogassák az emberekkel lakott területeket is .
Nagyon kiváncsiak voltak hogyan élnek az emberek.
Anélkül hogy valami félelem uralkodott volna rajtuk  a két színes lepke berepült az első ház kertjében ami az útjukba akadt ,legelőszőr.
A háznak nagy ablakai voltak,színes ablaküvegekkel .A lepkéknek nagyon tetszett a sok színes ablak,
kozelről szemlélgették ,amikor egy öreg nénikét láttak,üldőgélni bent a szobában.

-Vajon kicsoda lehet ?Az ablak párkánya tele van színes virágokkal -szólt a Menta.
-Vajon milyen nővények lehetnek ?érdeklődőtt a Menta
-Honnan tudjam felelete a Kamilla,kissé bosszúsan.
Amilyen kiváncsiak voltak berepültek a nyitott ablakon keresztül  és látták hogy az öreg néni mellett az asztalon egy csészéből párolgott valami kellemes illat.
-Vajon mit tartalmaz a csesze ?kérdezte a Menta Kamillát?
-Valóban ,vajon mit iszik a kis oregasszonyka ?-csodálkozott Kamilla is .
A kiváncsiságtól hajtva ,a lepkék közelebb mentek a csészéhez.Kis szaglógödrekkkel szimatoltak vajon mit fogyaszt a néni ?.
Meglepetésükre az illatnak kőménymag szaga volt.
A Menta úgy érezte, hogy az illat megszéditette ,majd egy pillanat alatt elszédulve                           ,szinte beleesett a csészébe.
A Kamillának csak alig volt annyi ideje ,hogy megmentse a Mentát a biztos fulladástól.
De mit gondoltak egyszerre  mindketten beleestek a a csésze kelős közepébe.
A kis öregasszonyka ,aki félig elszunnyadt, hirtelen észrevette ,hogy valami belehullt a csészéjebe,ahol a kömenymag teája párolgott.
Hamar megfogta a csészet és ráöntőtte egy virágos cserépbe ami már úgy is száradásnak indult.
A két lepke kinyitotta a szemeiket és nagyot néztek ,mikor meglátták hova pottyantak.

--Jaj istenem hogy tudtam beleesni a néni csészéjébe ?   remegett a Menta
A nagy teatócsából valahogy kikászálodott ,és miután lerázta magárol a tea maradékot  ,látta hogy a Kamilla is hasonlóan cselekedett.
Azután megijedve hirtelen kirepültek az ablakon egyenesen a házuk felé repültek.
Csak amikor majdnem otthon voltak útközben észrevették,hogy szárnyaik veszítettek a szineikből.

Szinte fehér lett mindkét lepkének a szárnya.
-Ne búsulj szólt a Menta  -jó hogy életben maradtunk ,bár sajnalattal gondolt a volt csodaszszinü szárnyaira.

-Igen válaszolt a Kamilla -én is azt mondom hogy jó hogy nem fulladtunk bele .
Egy idő után az öregnéni cserepében kezdtek rügyezni új növények ,különlegesek.
Az egyik növénynek a levelei nagyok voltak,zöldek  ,mig a másiknak vékonyak gyengék kis sárga fejecskével a tetején.
A nénike gondolta még hagyja a cserépben amig nagyobbak lesznek .
Amikor nagyobbak lettek leszakította figyelmesen az új növények leveleit es eltette száradni .
 Majd mindket növenyből készitett magának teát két külonboző edényben.
Miután megkóstolta öket hirtelen  felkiáltott .
-Ej de finomak !Ezeket igazán   érdemes volt megtartanom.
-Az egyiknek mentolos az ize , segíti a légzésemet mig a másik megnyugtatta  a fájdalmaim a szivemben és belső szerveimben .
-Ki tudja még mennyi  jó hatásuk lehet -gondolkozott az öreganyóka .
-Ki tudja mennyi betegséget gyógyítanak -gondolta magában .
Majd meglátjuk a továbbiakban ,csak hagyom ,hogy szaporodjanak,legyensok belölük.
Közben a nénike elmesélte a szomszédainak is hogyan járt ,es azután rendszeresen jártak hozzá a szomszédok, sok éveken keresztül gyógyítani betegségüket.
Igy lett a két szépséges lepkéből nagy hiresség és egy új tudomány kialakulása,anélkül ,hogy tudták volna.

A lélekharang-----Vilhelem Margareta

Egyre távolodík a lélekharangod
már csak a szomorúságon vánszorgok
szuszogó lombok között  kievickélek
mindenen túl, keservesen ,szenvedôen.

Kis sebzett szívem  bent fintort vág
ismeri keserűségem dalát s felkacag
 csak ô tudja hogy minden összeroskadt
nem tud rendet teremteni ,ostobaság

lenne újra suttogni szerelmes hangot
mikor nevetve szaladtál  évekig utánam
kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon
mig percekig egyre suttogtad  hangom.

Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,de semmit karolok ,
a por csak egyre szálldos  kôrülôttem
 de futnék a félhomályban közeledbe.

Mert minden szerelem így vegzôdik
ha megpattan egy rugó  a  sebzett szívben
pillanatig megcsap egy kétségbeesés
majd elfelejted hogy valaha is léteztem.

Magdika és Zoli----Vilhelem margareta

Teltek múltak az évek ,mind ritkábban találkoztam Magdikával .
   De mintha elfelejtettem volna az egész históriát . Mind kevesebbet gondoltam az esetre.
 Megvolt nekem is az én problémám.
A férjem nagy jó dolgában lassan az alkohol útjára tért .Válaszútra terelôdôtt az én házasságom is .
  Közben gyerekeim megnőttek,A nagyfiam egyetemet végzet és komolyan udvarolt egy kislánynak aki ma a menyem .
A kisfiammal sok gondom volt ,úgy hogy jobban vigyáztam rá,mint bárkire.
 Mit ad az Isten egy nap összefutottam Magdikával a negyedünkben.
Csak árnyéka volt a régi szép filigrán asszonynak.
-Hogy vagy Magdika édes -kérdeztem minden részvéttel.
-Ne is kérdezd ,már ennél rosszabbul nem lehetek .
-Levágták a másik mellemet is .
-És itt állok lakás nélkül ,mert Zoltán kidobott a lakásomból ,amit Apukám vett nekem.
-Képzeld el ,hogy albérletben lakom egy egész más negyedben,a fiammal együtt.
=És nem próbáltad visszaperelni a lakást ?
-De igen éppen most zajlik a per -szerencsére megvolt minden hivatalos aktám,amivel
   bizonyítani tudom ,hogy a lakás az enyém.
-Mindezek felett mielőtt kidobott volna összevissza vert ,ráncigálta fájós karjaimat,amik úgy fájtak a műtét után.
-A fiam alig tudott kimenteni a karjaiból.
-Ekkora barbárságot nem gondoltam volna róla -hebegtem én.
-Képzeld ,hogy milyen fehérnép csábitótta el az én Zolimat
-Tudod az a híres Zsófika aki a diabétesz osztályon dolgozik,aki a Félváros férfiival lefeküdt.
-Magdika édes -mondtam én -Zolinak ez nem az első kilengése .
-Miket beszélsz összevissza förmedt rám Magdi  haraggal.
-Mi egy nagyon jó házasságban éltünk.,amíg ez a k...a nő nem csábítja el
.Nem tudtam megállni ,hogy Magdinak tudomására hozzam Zoli múltját.
És akkor hirtelen mintha bosszút akartam volna   állni az "ártatlan Zolin " elmeséltem neki a nagy titkot amit évtizedekig őriztem.
-Magdika drága még emlékszel a férjem és Zoli közös kirándulására Oroszországban?
-Persze hogy emlékszem válaszolt meglepően Magdika .
-De miért kérded ?
- Mi köze van mindezekhez?
Ne haragudj rám ha elmondom ,hogy már akkor egy más nővel enyelgett Moszkvában.
-Magdika felháborodottan nézett rám értetlenül.
-És akkor miért nem mondtad nekem annyi éven keresztül?
Kezdtem kényelmet lenül érezni magam és alig tudtam kibökni
-,Tekintettel voltam gyerekeidre ,nem akartam elrontani a házasságotokat
Még soha senki sem nézett rám olyan haragosan.
Kezdtem megbánni a számból kicsorgó mérget ,ami szíven döfte Magdikát
Pont Karácsony érkezett egy pár hét múlva,oly ünnepi hangulat boritotta be  a várost
Mindenkit elfogta a lázas vásárlás . Jobbra -balra rohangásztam ajándékok után .
Egy nap bementem a negyedünkben lévő kis ajándékboltba és majd elszédültem ,amikor megláttam az előttem levő párt ,akik kézen fogva ,bizalmasan beszélgettek egymással összebújva.
Zoli és Magdika mint két kis galamb csicseregtek vásárlás közben.
Még  mielőtt észrevettek volna szép lassan kisompolyogtam az üzkletböl.
Elfogott a hányinger ,már nem volt kedvem a vásárláshoz sem.
Napok teltek el ,amíg magamhoz tértem.
-Ekkora barmot ,mint én!   -hát érdemes volt ,hogy elmondjam a "titkot"
amit a Félváros tudott?    Ok közben kibékültek és én maradtam a "rossz indulatom"-mal.
Azért jó  ez a közmondás.: "hogy ne szólj szám nem fáj fejem."

Záró szóként megjegyzem Zoli meghalt cukor betegségben ,hirtelen hipoglikémiás sokkot kapott
egy pár évvel ezelőtt .
Magdika ,aki túlélt minden rákos folyamatot ,ma is él és ahányszor találkozunk ,mindig sírva
beszél Zoliról.
-Drága egyetlen szerelmem ,itt hagyott engem .
Amikor ezt a történetet írtam eszembe jutott egy versem ,amit nemrég tettem fel a Magazinra :
"Mindörökre" Sokan megkérdőjeleztek -nincsen ilyen szerelem .
Ezzel csak annyit akartam jelezni,hogy van örök szerelem is !

Halott törvények----Vilhelem Margareta

Ha szívedől kitépted törvényeid rendre

boldog leszel talán egy órára ,percre

fájdalmaid elviselhetőek lesznek ,

kisebzett mezőkön maradnak hegek.

 

A lélek türelmes , tündököl messzire

de szívedig hatol ,megzavaró ereje

a bün fennmarad ,zuhog szanaszét

megviseli agyad engedelmességét.

 

Ismerős csaták kalapálnak testedben

láztól cserepes ajkad közt szerelem

pang,míg arcodat az abroncs kegyetlen

rácsa marcangolja, sebeket ejtve szét.

 

De mihelyt megnyugszik szíved üteme

lassabban kering véred üres koponyában

zsibbadt napok követik magasztosan

forró zsibogásait fásult panaszaidnak.

 

 

Zoli es Magdika ---Vilhelem Margareta

Az életben mindig akadnak érdekes esetek ,minden téren .Jó magam is sokszor megjártam :
 "hogy ne szólj szám ,nem faj fejem" és akkor minden rendben van .
Úgy hozta a sors ,hogy a férjem aki turista hivatalban dolgozott ,rengeteg kiránduláson vett részt
már a kommunista időkben is !Aránylag nem volt nehéz munka ,sőt mondhatnám kellemes volt.
Volt amikor én is vele tartottam de lévén hogy két gyerekes család anya voltam,nem szerettem a gyerekeimet otthon hagyni a nagymamákkal ,ha lehetett szerettem magam mellet látni öket.

Egyik alkalommal ,amikor  a férjem egyedül ment Oroszország útjára ,persze a kiránduló csoporttal
több ismerősöm ment vele ,kolleganők ,a városnegyedben ahol laktam onnan is voltak ismerősök
Többek között volt egy közös ismerősünk is  Szakács  Zoli ,aki úgymond nagy nőcsábász volt.
Mindenki tudta ,persze szokás szerint  a feleségen kívül. Vannak akik csámcsogtak ezen, mások pedig átnéztek a dolgokon ,többek között én is .
Hogy mennyire figyelmetlen néha egy szerető amikor halálosan szerelmes valakiben .
A csoportban ott volt Zolinak a nője is ,persze a férjem is ismerte  ,de férfiak között ez olyan "normális dolognak  tűnt. Érdekes módon a Zoli felesége Magdika  és én egy épületben dolgoztunk .
Nem voltunk szoros munkatársak ,csak az épület volt közös .
Mikor hazajött a férjem rengeteget mesélt ,az útról arról,hogy ,milyen csodás dolgokat látott az Ermitázsban  Szentpéterváron, mit látott Moszkvában és egy adott pillanatban valószínű több ital volt benne- elszólta magát valahogy így :
-Képzeld el -mondta nekem -ott volt Zoli  is a kiránduláson és képes volt magával vinni azt a
k...a  szeretőjét is, azt az elárúsitonőt is .

Én csak hallgattam ,mert ismertem Zolinak a szokásait nem voltam annyira meglepődve ,
-De nemcsak hogy magával vitte -folytatta a férjem  -hanem úgy viselkedtek mint házastársak.
Utána megijedt a férjem hogy elszólta magát és megkért hogy nehogy elmondjam Magdikának a feleségnek .Két  kiskorú gyerekük volt ,persze az ember százszor meggondolja magát
hogy kikőpjőn egy ilyen szívtelen dolgot !
Teltek,múltak az évek én szinte mindennap együtt mentem Magdival a munka helyemre,de soha nem gondoltam arra ,hogy elmondjam neki az esetet . Bevallom nem is érdekelt nagyon.
Magdika imádta a férjet .tiszta szívvel .Jóképű . volt a férje ,a nők megfordultak utána az utcán.
Beképzelt ember volt ,tudta magáról ,hogy jól néz ki ,így sok mindent megengedett magának.
Számomra egy visszataszító alak volt amikor kinyitotta a száját ,csak butaság folyt ki belőle.
Soha nem tudtam meg hogy Magdika  gyanította -e valaha  valakivel .Én pedig hallgattam konokul.
Mi értelme lett volna hogy elrontsak egy házasságot ,amikor két gyerekről volt szó.
Zoli úgy is csalta fűvel-fával ,nem lett volna értelme ,hogy szaporítsam a szót
Egy nap amikor együtt mentünk dolgozni Magdika nagyon szomorúan letörten  mondta :
-Képzeld el  Babu ,mell daganatom van .
-Meg kell műtsenek.

-Gondolom nem maradok életben ,mert előrehaladott állapotban van a daganat
Magdika elég fiatal volt még akkor ,bizony majd leesett az állam amikor meghallottam.
Nem is tudtam ilyenkor az ember mit is tud válaszolni,.Nem kapsz szavakat .
Ilyenkor valahogy rád telepszik egy némaság ,lévén  hogy nem vakbélműtétről van szó.
Biztattam egyre;
-Ne búsulj Magdika lehet nincs nagyon előrehaladott állapotban ,és példákat mondtam neki,
-Emlékszel ,hogy  X.Y.-t is megműtőtték és még mindig él 10 év után  is.
-Fel a fejjel ! -Bíztattam  a magam módján.
Könnyen beszél az ,aki nincs benne.
Semmi szavakat tudsz ilyenkor mondani amiknek nincs semmi értelme  .Próbálod bíztatni és ennyi.
Ilyenkor nem kapsz szavakat csak mások példáját tudod emlegetni .Pocsék állapot.
Vegülis Magdikát megműtőtték es műtét után kemény sugár kezelést kapott, majd kemoterápiát végzett.
Szívós kis asszonyka a Magdika ,átesett a kezeléseken ,rendszeresen járt dolgozni továbbra is ,mintha semmi sem történt volna,
Évek teltek el ,amikor hallottam a munka helyemen ,hogy Magdikának méhdaganatja van.
-Ezt már nem éli túl -gondoltam magamban és sajnáltam a két drága gyermeket akik közben nagyocskák lettek .
Magdikával ritkábban találkoztam ,gondoltam hogy a férje vitte a munkába,de azon kívül sem láttam a negyedben ahol laktunk.
Zolit láttam rendszeresen ,kitelten ,büszkén ,mindig nők társaságában.
Csak úgy foghegyrôl köszönt nekem ,ritán álltunk meg beszédre ,amikor mindig azt hajtogatta,hogy Magdika mennyire jól érzi magát.
Persze ez nem volt az én dolgom.     Örvendtem ,hogy jól van .
Az élet zajlott tovább .
 -Magdika újból megjelent a munkahelyen ,Nem dolgoztunk közvetlen ,igy keveset tudtam a sorsáról
Vékony kis filigrán nő a Magdika ,nem volt soha kövér ,így nem mondhattam,hogy lefogyott
vagy változott volna .
Megörvendtem Neki nagyon es mintha visszakapta volna az életkedvét ,rengeteget mesélt a fiáról a lányáról .
Elmesélte a kezeléseket és hogy mennyit jár kontrollba  ,de soha nem emlegette a családi állapotát.
Zolit nem hozta szóba ,egy nap csak ugy mellékesen megemlítette .
-Tudod hogy elváltunk ?-Zoli összeköltözött egy nővel ,elköltözött otthonról.
Rájöttem rögtön  nem ugyanaz a nő volt ,akivel együtt kirándult Oroszországba jó pár évekkel azelőtt.
-Nem tudtam és nagyot néztem ,hogy pont én nem tudom .
Abban a periódusban én is ő is el voltunk foglalva a gyermekeinkkel.
Egyetem ,udvarlások csalódások .Gondolom akinek gyereke van mindenki tudja hogy az élet nem áll meg és az anyák együtt szenvednek gyerekeikkel.[folytatom]

A régi utcámon------Vilhelem Margareta

Szelíd emlékek gyermekkoromból
emlékszem a házra hol vagyonom
s örök szeretet markolta a húsom
tűnődöm rajtuk a csendes  dombon.

Járom az utcákat benézek ablakon ,
hol emberek mozognak, s gondolom
milyen közöm lehet e újabb világhoz
kik éppen itt  laknak az én utcámon.

Mert zsigereimben él a régi örömöm
hol mindig ébred bennem gyönyöröm ,
kik ma születtek nem ismerik gondom
hogy ez volt a táj mit szerelem foltozott.

A két arcomon enyhe pír mosolyog
hogy egykor én is itt láttam csillagot
amíg anyám,apám  élt itt éltem világom
és ide térek vissza ha nagy a bánatom.


Lassan sétálok, megfeszült inakkal
a virradat és éj között riadalmasabb ,
ősi nyugtalanság borzolja a lombokat
csak az ősz zavarta meg az álmaimat.

Remembrance--Emilly J.Bronte ]

Cold in the earth—and the deep snow piled above thee, 

Far, far removed, cold in the dreary grave! 

Have I forgot, my only Love, to love thee, 

Severed at last by Time's all-severing wave? 

Now, when alone, do my thoughts no longer hover 

Over the mountains, on that northern shore, 

Resting their wings where heath and fern-leaves cover 

Thy noble heart forever, ever more? 

Cold in the earth—and fifteen wild Decembers, 

From those brown hills, have melted into spring: 

Faithful, indeed, is the spirit that remembers 

After such years of change and suffering! 

Sweet Love of youth, forgive, if I forget thee, 

While the world's tide is bearing me along; 

Other desires and other hopes beset me, 

Hopes which obscure, but cannot do thee wrong! 

No later light has lightened up my heaven, 

No second morn has ever shone for me; 

All my life's bliss from thy dear life was given, 

All my life's bliss is in the grave with thee. 

But, when the days of golden dreams had perished, 

And even Despair was powerless to destroy, 

Then did I learn how existence could be cherished, 

Strengthened, and fed without the aid of joy. 

Then did I check the tears of useless passion— 

Weaned my young soul from yearning after thine; 

Sternly denied its burning wish to hasten 

Down to that tomb already more than mine. 

And, even yet, I dare not let it languish, 

Dare not indulge in memory's rapturous pain; 

Once drinking deep of that divinest anguish, 

How could I seek the empty world again? 

Mindörökre----Vilhelem Margareta [W.B.]

Ahol életed leélted oly sokáig ,
ahol mindenki ismerte figuráid
ahol minden egy dallamra megy
ahol a zene is mindig ugyanegy.

Ott fogd meg a kezet mely tisztel
mely istenigazában forrón megölel
ahol a szél forgása egyre hevesebb
ott lassíts ,örökre ne egy percre .

Ott győzni fog mindig a szerencse
hol boszorkánykonyhából jön ereje
hol győzni fogsz feszülő erőddel
ott állj meg szorítsd magadhoz hévvel

mit kapsz ,azt fogadd el eleje végééig
legyen erődnek ereje mindvégig,
súgj neki néma szájjal ,megértnek
bátran állj két tűz között mint örültek

hogy elhiggye mit mond két szemed
ne fuss el ,ha rátalálsz arra ki kedvedre
képes könnyeivel betakarni a tested
ne várd míg mást keres-múlnak az évek.

S ha elhiszitek egymásnak az esküjét
az élet olyan lesz mint egy tündérmese
majd ketten éltek édesen és észrevétlen
úgy ahogy kívánja a szerelem törvénye 

Zavaros múló idő------Vilhelem Margareta

A felcsapó fény ring ide -oda feletted
lassú táncuk ragyogó csoda köteg
kavargó mozgások édes nyugalma közé
válladra telepednek a fények hűvössége.

Pókhálót köt rajtad az idő türelmesen
a szél lisztet fúj hajadba ,szemedbe
s nem védheted magad múló perceidben
mert tűnő ifjúságod nem villog örökre.

Szeretnél visszafutni időben ,kutatsz
álmodban, lépéseidbe  vakon belebotlasz
a szomjúság még ég a száraz  torkodon
szilaj harapásai markolnak nyakadon.

Csalód magad ,másik útra tereled éned
ígérettel csitítod  hevesen lüktető szíved
s felejted a bent rekedt szavakat örökre ,
 bár gondoltad hogy egyszer majd kiejted .

O ,elfelejtetted mennyi  igét akartál,súgtál
rád borult alkonyodban, sötét lett a sugár
csak hunyorgó lámpák égnek  körötted
azok is vibrálnak s te fiatalságra  éhezel.

Lábaid egy irányba viszik csepp némaságod
csípős szél fúj rajtuk remegő dallamot
hasztalan vesződsz ,lábad se kopogjon ,
úgyis eltűnsz, mint a füst keresve csillagod.[W.B.]

Az elorelátó-----Vilhelem Margareta-Fordirás -Emilly J.Bronte

Csend uralkodik a házban : rég alusznak ,
csak én egyedül nézem a havas ágakat ,
 követem minden sötét felhő zavarát
ahogy könyörögnek szélnek a fagyott fák

Bent zúg a kandalló  puhán a  padlón
semmi melegség nem száll ki ablakon
a kis gyertyám ég , lobognak  sugarai
én vigyázok rá ,jól feltalálom magam.

Kísérteties lett  a boldogtalan drámám
szégyennel fenyegetnek szolgáló lányaim
de se apa sem anya nem hiszik álmaim
hogy mennyi angyal figyeli  baj társaim .

Csak a hideg levegő lesz  a látogatóm
az én csapdám  törvénye    titkos hatalom
bár hitemhez nem illenek hazug döntések
de aki engem szeret  biztatja az érdemem.

Csak égjen  tisztán egyenesben  a gyertya
egy kis éjjeli  madárszánya  a  levegőt húzza ,
akit én várok az nem jön  hozzám soha
hiszem áldásod  Istenem, lehetne egy csoda ? [W.B.]

A nyomorult---Vilhelem Margareta

Valamikor daliás volt öltönyben
üres lelke merészelt szerelmet,
ének szelídítette virágos világát ,
de ma már csak árnyéka, lett.

Lerongyolódott ruhája pecsétes
hajnalban képtelen az ébredés
mellét hasogatja füstös köhögés
szakállas arcát szúrja a tövis.

Lábán kikopott átázott csizma
fején összegyűrt kalap alázata ,
félig meggörnyedve ,csuklójával
alig tapogatja botjával az utat.

Volt, s nincs ,az élet elvesztődik
néha játékon forog a tét és kocka
emlékében még él a mosott lepedő
de csipkés párnahuzat , néha kiesik.

De már rég elment szabadon a nő
ki , be és kitakarta játék akarással ,
tragikus gyorsasággal rongyosan
csak botja emlékezteti a valóságra .

És nézi a romokban dőlt otthonát
hol szerelem sziget lakott valaha ,
párás szemmel követ szálló darvat
csöndes ölelésre vágyik szíve vissza. [W.B.

Fájó őszinteség---Vilhelem Margareta

Fáj  őszinteségem, kopott réseken

kukucskálnak kedvtöltő álmok ,

hol ébredő talajra találnak, készen

állnak, míg alázatom faricskálom.



Úgy mint soha tekerednek egyre

testem ,bőröm barázdás recéibe

meditálok és utálattal lesem végre

hogy keserűségem semmire megy.
.


Hasztalan volt minden cselekvésem

csendességem egyenletes kék  egén ,

minden téren kudarcot szenvedtem

és dühömben változott egyéniségem .




Sok  zöld levelek mint szúró tövisek

karmolnak sajnálattal sebet színezve

virágok még nem nyitják kelyheik

hogy enyhítsek fájó szívem rekeszét.


És varom alázatom megtelt bőröndjét ,

hogy hasadjon szét és dobálja  felém

a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer

és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .

Szép lassan----Vilhelem Margareta

Eltelt ismét egy kis rész életemből
amit szerettem szívem égésterméke
sosem leszek olyan mint régi egyetlen
hidegen hagy minden- megtőrt egyenes.

Lassan minden már oly idegen lesz ,
jönnek majd mások kik ismerik a célt
titkos életemnek zárt lelkű gödrében
nincs jelentősége annak mi a kezdet.

Oly kívülálló lettem a körülményekben
minden másodpercem tűrhetetlenebb
mint újszülött csecsemő nézem az életet
egy bambasággal amit mindenki ismer.

Figyelembe véve a hirtelen könnycseppet
csak fejemmel biccentek ha kérdeznek
szerettem volna tudósa lenni az időmnek
hogy megértsem ,az emberi hitetlenséget.

Csak abban hihetek ,ami már megtörtént ,
rang és vagyon szerint ki mit kereshetett
CD lemezeken még forognak régi eszmék
visszatérnek a kellemes  régi zenefejezetek .

Beteljesedés----Vilhelem Margareta

Álomból valóságba,bánatból örömbe

ténfergünk arra meg erre,kedvetlen

kéretlen,

valóság repdes a félhomály víztükrén

vesződve  titkos érzelmek kenyerén

éhesen .

Hisz egymáson élünk ,élősködve egyre

mások életén, megkínzott test bőrén

gyötrelemesen

aki ma bátran megtalálta saját erejét

a holnapban csak lényeget kellene

kérje illendően.

Nem értjük mi történik velünk  ésszel

egymást tiporjuk zabolátlan kéjességgel ,

az angyalok eltűntek ,

ahelyett hogy segítenének szeretettel

csak háborút szítnak sírva keserűséggel

megdöbbenten .

Egyetlen valóság,mi vallna emberségre

rég kimúlt, törött évezredek zenéjével

színesen,lelkesen ,

ma  már új számadások kerülnek előtérbe 

tágas résekkel jelszavak fényében ténferegve

titkos önérzettel .

Most már nem tétlenkedünk mindenért

mi megadatik bekebelezzük jószivuen

hasztalan kedéllyel

bohém zenebona nyüzsög körülötted

nemre vadító, sérült emberi közönnyel

ámitva képzeleted.[W.B.]

Elfújta a szél -----Vilhelem Margareta

Messzire vitte az idő, egy üres  végtelenbe

hol ismeretlen az áldás,

morcos arcán keserűen remeg  a naplemente 

fáradt teste barázdás.

Az öreg szív  ritmusa néha  kegyetlen

érzi a dohányzást,

völgyeken,hegyeken vágya szökkenésére

szíve hangosan kiabál.

Régen van úton az  öreg, felette kék az ég

a távolságot siratja

az otthonát elhagyta egykoron ,hol gyermeke

s nagy ház- boldogsága .

Időnként megtörli arcát ,apró mértékkel

nem ismeri jövőjét ,

fázósan húzza magára  furcsa öltözetét

amit nemrég örökölt.

Kereste boldog ,büszkeségét idegenben

de meddő volt útja ,

otthon sem várja  semmi  álmodó szerencse

gyermeke rég elhagyta.

A bús tegnapért pipára gyújt ,megpihenve

magában sír diadala

a boldogtalan a jövőjért , cserében az öreg

öltönyét a fődre rakja.

Nagy  fákat  kémleli ,mik  derengnek  előtte

fejét a bánat  húzza ,

szép lassan zsebéből kirántja megfont  kötelét

s magát felakasztja. [W.B.]

Álomvilág-----Vilhelem Margareta

Buzgalommal törekszem ,érted
hogy meg ne bántsam szíved ,
mint álomból ébredő megértések ,
csak képzeletben engedelmesek.

Mert álmomban riadtan kereslek
felém merednek  apró szörnyetegek ,
hallgatok köztük, gyenge a lelkem
soha meg nem fogom érteni őket .

De van egy álmom mi kéjes öröm
görcsbe meredt testem- kegyelet ,
olykor enyém tested ,bőröd ,szived
enyém  a férfi karod s a lüktető ered

Beszívom illatod, átitat ,érezlek
félek hogy másnap már nem leszel
álmomban enyém minden testrészed ,
csodás álmomban bármi történhet.

Áltatom magam karodon fekve
nem érted, hogy mennyire kellesz ,
enyém minden örömöm kegyelme
olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.]

Ebrenlétben----Vilhelem Margareta

Tökéletes szépség kell,
hogy színtiszta meztelenséggel
átkarolják
ölelő karok
igazoló szerelmed,
átforrósodó
tested melegében
lángokkal áthevítve

szereteted, titkok karjaiba
büszkén,
odaadón a test testedbe forrjon,
lángoló izgalomban
csattanjon
közel ajkadnak szögletében
fájdalmasan,
száraz torokkal.

Mert mégis vágy a vágyba
kapcsolódik,
ereidben` zsong a hatalom
lüktetőn,
szemeidben
csillog az izgalom,
szemeidben fény repdes
bársonyosan,

bűntelen erőd szépségében ,
csak a hódító imádat üvölt
ölelő kacagásban,
és biztatóan csókod átvált
fulladozó,
lihegő nesztelenségbe
elevenen,
s együtt mozdul tested
a szél örök fuvallatában
apró hullámokkal.

Ne sirass engem-----Vilhelem Margareta

Búcsúzni jöttél és sírsz a síromon
minden évben ezen a napon tudom,
bár sűrű homály takarja fehér arcom
beszélj hozzám ,könnyeid felitatom.

Ne sirass nem távoztam ,itt vagyok
az út másik oldalán van az új honom
ne légy oly ünnepélyes ,jól vagyok
lelkemben minden nap rád gondolok .

Tudom hogy fázol és kint hull a lomb
hogy egyre rám gondolsz én hasonlón
régen ketten álltunk akkor ott a hídon-
csak engem hívott a szó ,adott új Világot.

Ne hozz síromra annyi krizantémot
tudod jól nem volt kedvemre való ,
gyertyát se gyújtsál ,csak ha fázol
engem melenget mosolygós arcod.

Ma annyian sírtak itt ,templomok
harangoztak , gyertyák az oltáron
kialudtak, csonkig égtek kanócok
ne sirass többé engem én jól vagyok.

Búcsúként kérlek látogass sokszor
virág nélkül gyere mikor csend honol
majd átölelem lelked, amíg imádkozol
te öleld át keresztem amíg én alszom .

Pusztuló Világ----Vilhelem Margareta

Reménytelen az igazi boldogság ,
ahogy mélyen tántorodik a Világ,
vad ,dühös ,haszontalanság
ahol mindenki csak óvja az igazát.

Szerényen vagy alig kevélyen
mindig győz a rossz a jó felett
sunyi hitben álnok csalásban
lázas szenvedélyek nyomában .

Az erkölcs eltért az emberségtől
csalásokkal kihullt emberség kezéből
hitványul, veszettül az álnokság
Világunk csapdáját ássa magának.

Dönteni nehéz ,ha roggyan a jóság
birtoklást nyer mindenféle rosszság ,
por és hamu lesz egyszer majd a Világ,
marad csak az őrült zsarnokság.

Mint akiket rongyosan árokba dobtak
emberi sorsunkról mások alkudoznak
oly semminek,átlátszónak látnak
bár szentjei vagyunk eme Világnak,

hol nem látni már csak puszta eget,
hol hitványan pusztítanak vad ebek ,
mert nincs kiút sose békéhez sem,
amíg közös érdekekért egyezkednek.[W.B.]