Oly csend lett közted s köztem mint mikor megáll a vonat menet s a kin kopogott görcsösen a lepergett kálvárián, s mint aki ködben ténfereg könny gyűlt szemembe mint az ellenségek néztünk egymásra hidegen. Most sem tudom miért repdesett a szél lelkedben s oly kócosra fújta magát hogy szinte felrobbantotta tévelygésed zavarát . Bénára mocorgott bennem kedvem s lassan szemedet fürkésztem de réveteg,nehéz ravaszságot véltem ,dühösen s tenyeremet a szádra tettem . Csitt ,ne most , majd máskor mint holdkórost simogass és becézz , még forduljunk egyet rosszkedvűen súlyos lepelben csak sötétség keringett megdermedten , holott siratni sincs kedvem a csók nélküli illetlent , ha majd ha múlásba fullad minden kapukat reteszelünk végre vas lakattal felszerelten de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}
Ha egyszer majd elmúlik felettem kínos büszkeségem önfeledten kopott ,lomha kereveten mint vénleány szűkösen mérem magamban majd erényem. Hozzám tapadó szürkeségek lomhán döcögve kísérnek nyakam köré tekerednek , s fojtó ritmusban szívják vérem s lázadozó homlokomon redők keringőznek szertelenül kedvükre mit ébren viselek . Mögöttem üresen marad minden csak kis zaj nesze kíméletesen ül az üres kereveten Mert minden marad illatos füstben a csókos vétkeid zenéje a forrón kilehelt mérged szivar szagú leheleted , az elhagyott testem felett s már nem csábít szavaid mocskos nedűje , mert már mindent beleheltem és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.
Ma már kimért léptekkel járok, számolom a perceket visszafele s pöröghetnek az óramutatók előre csöndes nyugalommal ,én csak csöndesen négy levelű lóherét keresek. Így csendes békémben nyertes leszek s magam vigasztalom engesztelően. S ha fehér tél jön ,jeget emésztve fényekkel és jég tükrösen kihasadó ködös reggel olcsó, monoton imádságok lomposodnak fehér almaim bús vánkosán sírnak ,zokognak álnok bosszúságom keresztjén de feketében futnak előttem az elveszett pillanatok a fehérebbnél fehérebbek hol jóvá tehettem volna vétkem. De bízok mindig a végtelenben még akkor is ha eltévedtem szívem gyászát majd elrejtem a zavaros ámbrafüstben . S ha megfakulnak sötét évek jönnek újak túlélésnek kinyílnak majd tavak mentén lenge csókot adok -veszek míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]
Miért nem bírtam kivárni önzetlen percekben , míg rám pillant szemed s kérdezni topogva egy helyben hogy csak ennyi lenne a tüzes fény esküje szorongó ujjaink érdessége talán nem is merte tartani a győzelmet , s mikor megszólaltál félig letagadtál ott helyben. Miért nem kérdeztem a fényben amikor szemeink ott a sötétben harcot vívtak egymás ellen s mikor beszélni kezdtél miért nem ellenkeztem villogó szemekkel , hogy lezárjam színtelen beszéded . Földre nézett szemekkel éreztem nézel merően nyertesként felkészülten , s már üres tenyeremben kongott sietve lyukas tenyered , eltűnt varázs fényed rideg szívedben.[W.B.]
És ha nagy költök életet kémleljük sok apró hibákon töprenghetünk mindkét kezén hat ujjal született mégis pengette lantját táltos jelesként .
Feltűnően rövid látásban szenvedett hiúságból nem viselt szemüveget fülcimpáin rongyosan lógtak fura bőrök s lábaival véznán gyengén körözött .
Alkatilag lábai véznák, remegnek sántikálva bizonytalan menéssel különleges cipőket viselt bütykein míg versei remekeltek világ csücskein .
És az élet megáldotta isteni ihlettel mit más költő soha el nem érhetett , diák éveiben írta legszebb verseit Zilahon szinte ismerte mindenki .
Talán nem kell mondjam senkinek nagyobb költő nem is igen született az ö korának liberális új szellemében , míg kocsmákat látogatott rendszeresen .
Az "ősi schola " volt igazi tanítómestere itt ismerte meg Zsókát első szerelmét majd Temesváron ügyvédbojtár lett de pechére nagyon megbetegedett .
Mivel rövid időn belül híres lett nagyon hamar mester fokra felemelt , Léda bársony szíve neki teremtetett az elvált asszonyt imádva szerette.
Léda szakítása után ,Ady elveszett halmazra gyűjtött céda nőkről -nőket az is lehet , ez volt korai halála veszte végül is spanyolnátha végzett vele .[W.B.]
Zamatos szájból folyik a semmiség s hallgatjuk feleletként fullánkok hegyei szúródnak testünkbe míg száraz ajkaink igazat rebegnek , fáradtan legyintünk rossz percekben az emberi gonoszság melegében s jég karikák aprón hullnak fáradt fejünkre .
Kő,követ görget vergődő testen s latoljuk a szavak szégyenét ostobák maradunk mérlegelten de követjük a beteges szégyent , mert oly világban élünk hol buták vezérelnek életünk múló keresztjén sóhajtó lelkek menedékében az okos embertelenség
Nem tudni hogy rossz órákban a butaság rossz szavak sérelme csínján bánni azzal ki éhét oltja testünkbe , valótlant hadarnak valósan , s a test beszéde is hűtlen próbálunk töprengni semmiségen miközben átkot szórunk szemére az átkozott betegnek. [W.B.}
Te nem is érted és talán nem is érzed ahogy dobog köztünk a lég füstöt szór az élet testűnk fölött , s holt keresztünk szendereg. Még ketten ülünk az asztal mellett ketten egymás ellen s a vágy mi törvényt mér lebeg a kétségbeesésig szédítő kékséggel a cigarettánk füstjébe míg kezünk még összeér. Másra gondolunk mindketten sokat vagy keveset mérünk perceinkben egymás ellen, mindent mindenig , mert nincs mentség a volt szép mindig és marad a törvényünk egyedül keservében gyönyörű sebzett sejtelmek repdesnek fölöttünk , mert nincs más menedék csak mindkettőnk magunkhoz mérjük érdekünk a holtág széléig. {W.B.}
Boldogságban minden év végső napjaiban angyalok szállnak a földre két marokkal szórnak áldást kis szívükből Isten malaszt dobbant lelket hevesebbet. köszöntve az új esztendőt.
Tizenkettőt üt az óra bársonyba burkolt becsúszóra óév megáll csak egy szóra és kéz kezet fog egy pillanatra míg az óév és az újév bora máris pezseg poharunkban ..
Az újév érzelmei boldogabbak , mint tán hinnéd fontosabbak mint oév titka mert mindenki nehezen bírja a megmaradt rossz emlékét szemeinkben kis örömtűz ég jelzi hogy pereg már az újév éljen sokká a bór és kenyér legyen gazdag , szebb az újév. {W.B.}
Könnyű álmom tiszta neszén borongós hold kanyargós udvarán tékozló undorító szelek hajam borzolják és fáj a csökönyös magány leplezi magát az árvalány tördelem kezem könyörtelen álmomban buzgón, könnyedén füstölög a hamvadó cigarettavég hamut szórva szerte szét,.
Kései szerelmem csábos kézzel velem lebzsel selymesen , borzongok lepelbe bújva szemtelen a legszebb csillag keblében fordul a kocka , s bájos érzelmek kezet simítanak ismeretlen , s én halántékom dörzsölöm kínjaimmal összeszűrten miközben alázattal térdelek
előtted könyörtelen halandóként , üdvözítem érzéketlen léted miközben szeretkezek legszebb éjszaka füstjében és száll felettem kékes fehéren tovább a múlt és jelen kutatok mély szenvedésben álom szülötte cselvetésben hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}
Ki fáradt napjait kutatja tegnapban és mában résre szűrődött szeme világa ne nézzen vissza , mert sodródó árnyak mementója parázslik tova.
Fuldokló szavak dobogásában ölelést lát elárvultan , s szomjazó ajkakkal akadozva suttogja már holnapra mit öleléssel kapott a mában kínos magánságában.
S reménytelen vágyának vágya meztelen fájdalom , bilincsbe kötött lakat súlya két kulcsos zárlatos , s irgalmatlan,törékeny mosolya zűrzavaros eufória .
Mert bolondosan kacsint a holnapra szüntelen fájdalma, s irgalommal tekint a jövő sodrására mi billeg ide-oda vergődik mint zárt kalitka madara , de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}
