Ki fáradt napjait kutatja
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.
Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja már holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.
S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória .
Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara ,
de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése