robban haragod ,
s rövid nászunk allegróban
tébolyt , sikolyt
ostromol ,
az esteli forróságban
szájad széle jegesen
örült himnuszt énekel .
S térült-fordult semmiségben
lehet forralt tervekkel
békességgel
marad csak az intelem ,
álom képem
fuldokoltan elrebben ,
s visszatérő emlékem
összetörten elvesztem .
Néha keringőző szélben
fodros ruhám csipkéje
leng a füstben ,
s már a jövő fogja kezem
s ráncos homlokodnak éke
nem derít fel jó kedvre ,
ha meg birtokolni szeretsz
eszményeket
kottáról másolj új zenéket.
Lehet vesztedben kimerülten
ezer boldog percekben
felhangzik egy örömének
mi csillapítja érvedet,
átvág csendes gyászzenére
megsiratja életed ,
s ki tudja majd a jövőben
ha majd undorodni fogsz
saját magad ellenérve
andantét hasit bőrödre. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése