Engedj el---Vilhelem Margareta
- Most amikor szívem sebes
rabság szürke kalitkájában
a szavad már hiába pereg
szívem hideg zúzmarás lett.
Nem vagyok az öröm- fényed
nem forr bennem vad erö
rabságnak lettem csermelye
mely viharos záporban is megnő.
Kezed hiába simogat vadul
lelkemben már nincsen erő
szabadság csillaga vagyok
keblemben áhítat zenéje dúl.
Gyötörsz vággyal szüntelen
oly silány dolog, ha féltékeny
bolondos ,követelö, lettél ,
ragyogsz szabad lelkem felett. .
Gyűlöllek , gyűlöllek ,gyűlöllek
mérged fejem felett repdes
légy elnézőbb légy gyöngéd
legyél önmagadnak is elég .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése