Engedj el---Vilhelem Margareta

1. Most amikor szívem sebes
   rabság szürke kalitkájában
   a szavad már hiába pereg
   szívem hideg zúzmarás lett.
   
   Nem vagyok az öröm- fényed
   nem forr bennem vad erö
   rabságnak lettem csermelye
   mely viharos záporban is megnő.
   
   Kezed hiába simogat vadul
   lelkemben már nincsen erő
   szabadság csillaga vagyok
   keblemben áhítat zenéje dúl.
   
   Gyötörsz vággyal szüntelen
   oly silány dolog, ha féltékeny
   bolondos ,követelö, lettél ,
   ragyogsz szabad lelkem felett. .
   
   Gyűlöllek , gyűlöllek ,gyűlöllek 
   mérged fejem felett repdes
   légy elnézőbb légy gyöngéd
   legyél önmagadnak is elég .[W.B.]