Gyakran térek vissza feléd
emlékeim kopognak csendben
vakság fényében buzog vérem,
kocsonyás lesz kidagadt erem.
Holtak ébredő táncát járom
fájdalmas arcomon keserűség
ráncba torzul fehér homlokom
dühös alázattal énem sajnálom .
De ha régi szavad csak szánalom
harcos öklömben illatozó virágok
megkésve súroljak tüzes arcod
és csókjaimat viselem magamon.
Marad a nedves árnyak tövében
a pusztulásra termett szerelem
bús virágomban ködös illat terem
s maradok egy fájó örökös csend.
Az érzelmek,mosolyok, keservek
jönnek elémbe szívem tengerén
csók-kéj halvány bársony szigetén
ajkamra csúsznak forrón lágy igék.
Káprázatos múltunk tüzes életén
még hullnak szirmok békésen
csóktalan ajkam keserű szó nélkül
siratja elmúló megfakult életem .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése