szél kering kéken,
emlékek cikáznak,
remények vesznek.
Úsznak ezüst felhők,
arannyal bevonva,
csillagos álmokon,
hangosan dalolnak .
Oly messze vannak,
az emlékek fényein,
táltos paripájuk csak
ezüstös mesék,de,
örök útitársaink,,mik
keringnek felettünk,
surrannak mellettünk,
üvöltenek az Égig.
Megdobban szívünk,
mert egy úton megyünk,
ugyanúgy szeretjük,
mint társunk,szeretöink,.
Mert ők a mi testünk
a mi szenvedéseink,
kiknek kezét fogjuk,
de arcuk nem ismerjük,
ők a mi emlékeink [W.B.].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése