nem kutat nagyon a fájdalom
túl élem a csalódott szerelmet
végzetembe magamra maradok.
Tompa szívemben nem sajog
a szerelemből fakadó méreg
megszoktam a hűtlen szeretőt
elseprödö könnyü képzelet .
Megragadott az örök nyugalom
kezet fogtunk úgy bátran,vigan
s nagy szenvedélyek mámora
már csak emlékemben marad.
Kacsint a vágy, s a szenvedély
de az is emlékezetnek él
bekukkant a szívem mélyére
de tüzet nem kap,csak pernyét,
Bár lelkem sajog,hogy elüztem
a bölcsesség vidámságát:kimúlt ,
türelmem nagy ,bár testem gyenge
de hullámzanak vadul érzelmek.W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése