értelmed gubózva hallgat,
véletlen fordulat ha túl lát
a téboly,s megtalálja párját.
Számlálhatod elmúlt éveid,
addig kutatsz míg eléred
és megleled elmúlt kincseid ,
töprengsz s kínlódik elméd .
Ez maradt csak?Kérded;
hát akkor minek az élted,
hogy érted el a partokat,
ha ily kevés az emléked.
Nyöszörög halkan lelked,
feledésbe szálltak az évek,
másnak nyílnak a remények,
szorosan szűkül a torkod,s
,mert ennyit szűrt ki a gondod;
a sok álmatlan tévelygésed
és hiába végtelen az értelmed,
lehet soha meg nem leled.
De ha csak tél lepi el múltad,
tavasszal újra kinyílhat virágod,
ne szállj soha perbe éveiddel,
majd megtalálod vigaszod [ .W.B]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése