hideget lehelve arcunkra ,
mézes illatok áradoznak
és sírnak a hervadt árnyak .
Az elmúlás sötét koncert ,
sárga őszi zengő nyitány,
az élet mar csak félig él és
avarban rötes, hűs virág .
Levelek az aszfaltra sírnak,
barnás vért szét öntenek,
szomjas sápadt fergetegek
hűs ,hajnali szelet kergetnek.
Sírjatok,,kedves őszi fények,
bódítsátok a hűs szíveket,
tépjétek vemhes színetek ,
és jajduljatok a félig életnek.
Álmodozva járom az erdőt,
feketébe öltöztem, gyászolok,
siratom a zöld lombos nyarat
de úgy zeng az őszi alkony.
A ködben a hajók inganak,
keresve egymást sírva fütyülve,
mint kisértetek zavartan lesik,
a nyarat hajnal hasadásig.
A nyár már elvérzett,be kár,
rebben a sok fekete madár ,
és rebben benünk a sóhaj
az öszi lombtakaróval. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése