mit egymásnak oly könnyen okozunk
harmatos könnyeink nehezen száradnak
lelkünkben az érzések mindig izzanak .
De ,néha haldoklik valami bennünk
bár mindig tüzesen lángol az érzelem
maradt a vágy és lehet csak alkalmi
eggyé forrva bennünk ébren zavartan .
Néha a hétköznapok olykor ridegek
csak akkor van ünnep,ha itt vagy velem
e rögtönzött szerelem óvja a szivünk
de néha lazítunk,szabadságot kérünk.
Mert örök szerelemben lehet haldoklunk
a megtisztelő álomban ott van a csókunk
mert túl tesz mindennél a féltő oltalom
születésünkkor kapott csillag jóslatunk.
Mit érzünk szívünkben fájó,de való
több ezer éves emlék maradandó
ámítani nem lehet ,bárhogy is remélünk
te maradsz nekem és én tiéd vagyok,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése