rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodók.
Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.
Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .
Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját
várom felszállni hajnalban.
Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése