míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmen
s ha melankóliámban
zavarodok
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek.
És ha ég hasad felettem
oly szivárvány telt
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng
s netalán részegségemben
introvertált lesz kedvem
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s két markomban degradál
mit egy életen
megosztottál velem.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése