mi gyöngyözik
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott
ajtaján.
Annyi titok
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .
Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra
megnyugtatva.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése