mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.
Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.
Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.
Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..
Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
tavaszt ölelek, virágok illatát . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése