ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve ,
könnyezik ezüst fellegen
egymagam nézem
tele szívemmel ,
s mozaikok képét
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem
kis szerelemmel.
szerelmek melegében.
Most nem szól a zene
az örök szimfónia piheg
csak az erdő zúg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek jegyében
oly meseszerűen
szerelemre érkeztem
különös csillagok között .
S egy simogató érzés
lángol olt mélyen
s egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése