2018. szeptember 28., péntek

Elmúlás-Vilhelem Margareta

Elvásik lassan az élet,
lassan minden lemarad,
ma holnap mi sem vagyunk
halkan minden elszakad .

fehér lesz lassan a hajad,
tested lassan matat
vergődsz mint a madár
ki kalitkában zárt .

Vesződsz majd szeretettel,
mit már másnak adtak
oly furcsa lesz majd a tükör
mikor magad látod,

mint sárga napfény az őszben
és elmúlt bánat,szökeség,
sápadt arcod halványodik
de egyre libben álmod.

O ,de mégis szép minden,
a bánat ború és gyász,de
szívedbe új gondok ülnek,
bolond leszel újra vágyódsz ,

a ködből jön a lenge gyolcs,
mi föllepi szende álmod ,
az elmúlt zajos csönd után
vidámságod vissza várod 
,
bar hajad közt akad fehér
lelkedben még ott a remény. 
. [W.B.]Vilhelem Margareta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése