hangja remeg ablakról visszaszáll,
oly selymesen zsong ritmusában,
mintha valaki lelkedben zongorázna.
Minden érzés benne tombol,
fájdalom ,őröm,bú s úgy csillog
szemed, harmatos sejtelemben ,
hogy hullámosan ring fájóan lelked.
Valami emlék kerülget csendben
a zongora húrja csak cseng-cseng,
gyorsan életre kelti merészséged ,
mit kitartóan hordasz szívedben.
Félsz megtörni a titkos csendet,
félsz megtőrőlni könnyes szemed,
csak áhítattal hallgatod a rezgéseket
s magadban perdülnek a percek.
Szomorúan simítod homlokod,
ilyen zene ritmusra sok szív dobog,
mert oly hangulat tombol hevesen ,
hogy odakint a Hold is megremeg.
Kitárt ablakodon zubog a fény,
a zongora dal szól mint egy törvény,
lelkedben feltör a kéjes érzelem
mit csak te,csak te érzel, szüntelen,[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése