Az utolsó szó----Vilhelem Margareta

Búcsú az utolsó nyugtalanságnak,
búcsú a szívnek, mi parazsat rejtett
késve hordozom csak emlékedet 
mint a madár tollai elrepültek ,

érdes simogatásai kezed melegének
egyszerűen két félre osztotta
a húrokat csendes magányában , 
így két fél lettünk maradandóan.

Még magamban hordom fázékonyan
parti sétáink szívverését
kavicsos utaknak megdermedt porát
mik feltörték lábainknak nyomát
szőke felhőknek zavargásában.

én csend vagyok ,te zavartan keresel
a délutáni dús titkok között,
a szótlanság magányával beszélsz
féltve lelked büszkeségét.

Bár volt valaha napsugárral fedett
víg hajnali pacsirta szó,
édes , mézizü kedv,reménnyel,
s e furcsa háború kettőnk között

egy végső sóhaj tépett csipke szél,
a szavak bősége sír ha hozzád beszél ,
de megtört szíveknek koccanása 
már csak egy fájó kiáltás varázsa 
a végső nagy csend boldogsága.