A sors ajándéka---Vilhelem Margareta

A sorsnak bölcs ajándéka 
az életben maradás ,
két kézzel mérve mércével
kinek milyen és mennyi az akarás.
Mozgalmas Világnak fényében
futunk esztelen harci kedvvel ,
s borzalmak kínjait megneszelve,
kiábrándulunk rögtön belőle
s haraggal tömött testünk váza
ropog -recseg a kínos lázban ,
s tárt karokkal evezünk hatást
forgatva fejünk eszeveszetten.

Mert a sors kemény keze,
összezárul gyakran feletted
bár elbabrálsz sokszor vele,
gondolatban fáj nyert érdemed
letörlöd tested izzadt porát
és újból kéred a sors ajándékát ,
és hasit agyadban a végtelen szó,
minek se eleje se vége nem jó.

És te mint egy szál virág
hajladozol jobbra ,balra
illatozol forró párát sóváran
felméred az útnak hosszát,
a sors örökre bezárja kapuját
nézed a semmit a fény csóvában. {W.B.