A bók----------Vilhelem Margareta

Szertelen életnek a kegyetlen percei,
mikor úgy érzed egyedül vagy,
sóhajok mik keringtek itt-ott körülötted
téblábolva lassan lemaradnak ,
forgatod fejedet kapkodva 
gyenge fuvallat csapja arcodat,
legyintesz gyengén legyőzötten-
valamikor hercegnéként imádtak ,


s ha kérkedsz szerelmed vad lángjával
volt és nincs uralmad teremtője
lenézően emeli kalapját előtted
és furcsán elviseli tekinteted,
percek illúziója leng feletted
bár még sorakoznak bársonyos illatok,
tested összehúzódik vérszegényen,
és bólintasz a megemelt kalapnak ,


de áramlik feléd a mámor nyugtalan,
sejtelmesen kitárja vérző kapuját
a volt és nincs megszokottá válik,
meghajolt fejeden simul egy lombos ág,
kísért kegyetlen a múltnak ábrándja
szíved vérzik talán utoljára,
senki sem hordja szívében kalapját,
de szenvtelenül lengeti utolsó bókját./W.B/