Ha megint---Vilhelem Margareta

A vágy mi összekapcsolta 
karjaink ,körénk fonódva 
szélfútta bársonyos világban
ma már csak emlék maradt 
búcsúzni nem szabad soha.

Titkot hagyott maga mögött
a sorsnak szenvedélyes álma
futnak körülöttünk évek redői
s torzulnak emlékek arcunkon
de szívedet kezemben tartom.

De egy érintés elég újabb fényre
mert a szerelem sosem hal meg
vérző szíved újra kinyitja ábrándját
szárnyai sosem törnek meg 
a régi csókok feledésbe mennek .

Mert nem élhetsz magányosan
szíved zakatol kéjjel súgja imáit
s tolakodnak feléd zavart szavak,
összeolvadva a megbocsájtással
s elfeledjük a zűrzavaros csókokat.

Bár szenvedve , újra megnyitjuk
szívünknek titkosan kapuját
mosolygós arccal kéjjel álmodunk
szerelmetes, fojtogató csókot
de megfojtja köztünk újabb bókod .[W.B.]