A vágy-----Vilhelem Margareta

Félszegen simulok hozzád
testem követel ,
barka ágak lengnek feletted 
tavaszban mérik a szerelmet
forgó szél kavarja porát
mi hozzád cövekel,
párás légnek tündéri ágyán
örülünk együtt létünknek.


Megáll a perc dús gyönyörben
az éjjeli csendben ,
s egymásban pihenni térünk
a pillanatok puha pihéjében
hévvel vad ölelésben 
csókos kedvünk találkozásán
hasítson belénk az élet 
surranó szédülettel.

És várjuk a napos reggeli csodát
mi ránk telepszik ,
lelkünkben egyre forróbb a vágy ,
mindaz mi hasított csendben ,
most bársonyos színekkel
tolakodik felénk 
átölelve kacagó vágyaink
szívünk kimért lüktetésével
alázattal áldást mérnek csókjainkra./W.B./