Keresni a végtelent-----Vilhelem Margareta

Ha valaha értelmetlen a szó,
az agyad ébren ketyeg ,
könyöradománynak pusztuló létében
nincs más mint leróni egyvégben ,
az mit már álmunkban is láttunk
a rongyosan szenvedő alázatunk.


Kegyetlenül fájdalmas az utolsó szó
kifinomult fülemben cseng ,
éberen is kitartok, s talán elég 
az amit csak vártam álmomban
keresve a kegyetlen irgalmat
ismételve egyre monoton imámat.

Van persze tekervényes megoldás
tompítani a kifinomult hallást ,
gyönyörtől lázadva tönkre menve
amiért szenvedtem életemben ,
kápráztatva vakmerő meszemet
szolgálva lelkesen ébren álmomat.

Túl az álmokon vannak valóságok,
szeretetből fakadó megváltások ,
szétmorzsolt testemben fáj ébredésem
csökönyösen várom megtérésem ,
két szememből szikrák lövellnek
szenvedésből , fakadó sántító erőket../W.B