Tavaszi üzenet---Vilhelem Margareta

Fekete selyem az ég pereme,
rojtokban csüng alá,
búbánatos hold ablakon át
suhogtatja az árnyakból súlyát
a tavaszi éj meztelen arccal
bontogatja bársonyos ruháját
s kivillannak kurta lábai
ahogy illegeti jobbra-balra magát

Lehullnak kegyes köddel,
megszentelt vizek keresztjei,
s a hajnali aranyban rózsák kelnek
üde harmatos lángoló kéjjel
semmit sem takarva a fényben
egymás mellett a Világnak mezején
biztosan ringnak súlytalan
kipirulva végtelen szeméremmel.

Könnyű Világnak nehéz terhe alatt
sodrodnak álmok , már nyáriasak,
s egy végben illatozó virágok felett
megnyitja az ég arany valóságát
s párás ,köd szagú fellegek
mint rajzó méhek keringenek
s a bimbók mik csüngnek ágakon
a hársfák alatt keresnek menedéket.

Szivárvány színek körül ragyognak
maggal vetett gyümölcs kerteket
s a rigók élesen füttyentenek
a hajnali arany éneküket
lilás virágú gyümölcsösök felett
tarka ruhás madár sereg
felneszeltek a dús csemegére
s messziről hozott dallal repdesnek./W.B./