Boldog időknek mesés léptein lángoló szívem hévvel zakatol csipkés blúzom remeg a szélben vagy talán a dobogás hevében.
Aléltan alszik a derű arcomon, illatozó kézzel lázzal simogatom napfényes csodákat alkonyomon , s megtört álmok fölött ábrándozom.
Mert minden bú elszáll nesztelen ha csókokkal tele felém érkezel , s férfias lángoló díszes melledben győzni vágy szerelmed szívedben.
Tudom hordozod magaddal szerelmem s könnyezek forrón, arcom derűjében hajlongó ágak közt simogatom arcod, míg álmaim mentén vígságba burkolom
átölelt tested,s lángok közt suttogom- lásd izzadok ,nedves ajkakkal csókolom arcod, s szavakban burkolom boldogan ajkamon szelíden rebben forró csókod.
Szendén de paráznán,vágyam simogatom, s imádkozok csendben ,hogy sokáig tartson remegek önfeledten ,álmomon babrálok amíg elvégeztetett ajkamon a csókod./W.B./ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése