Már késő------Vilhelem Margareta

Oly idegen lett már pihent szívem
dobbanása csak halk kénytelen ütem
ritmusa eltűnt oly régen csöndesen ,
ami bizakodva játszott bennem.

A múltnak holt avarján gyötörten hever
a tűz mi lobogtatta békésen szívem
és zsongott imát édes nyelven bennem
de ravasz ellenség várt lesben.

Már nem rebben meg fülemben
a lant mi dalban felém zengett,
üresen kong,nem álmodok merészet
ami maradt is szúró ágnak a tövise.

Csak balga módon hazug kísérlet lett
a valóságban semmi maradt őrökben,
mi bennem vágy volt most szenvedve 
hiányosan dobog ,közömbösen .

Mert tőrt úton fogok ezután menetelni
halk ritmussal ijesztő ködös fellegekben, 
s a lant mi gyöngéden szól felettem,
csak bűnös csókjaimnak ijesztő réme.[W.B.]