fátyolos hangom nehezen imitál ,
illanó évek hatalma bokrosodnak .
Barna hajam , mit mindenki csodált
pepita színben dúskál, múlt a hiúság ,
romlanak gépek a szervezetemben
egy egy dátumot , vagy nevet felejtek.
Olyan leszek mint egy roggyant híd
a test szövetei lazulnak csupa kin ,
bent a szívben keményedik a próba ,
akkor érzem mintha eszem zavarodna.
Sebeim, mik voltak rég meggyógyultak ,
zavart lelkemnek nincsen már kiútja
az ember mindenestül meggyógyulna
ha lába, füle szeme ,nyelve felújulna.
De azért izzik bennem a jövőnek titka
kétkedő lépések megzavart álnoksága ,
az ember szembesül sejtelmesen talán ,
hogy voltam egyszer én is egy fiatal lány.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése