Kinek és mennyi-------Vilhelem Margareta

Hamvadó csillagok aurája alatt
résekben rezgő fény csobog
benne van pillantásod áradása
a napsugaras arany lobogásban..

Zöldes árnyakban vészesen villognak 
értelmetlen dúlt hétköznapok,
míg én téged akarlak megőrizni
lángoló emberi mosolyoddal.

Keserű kedvvel fájón mostohán
keresem elveszett nyugalmam
míg arcomba csapja a fénysugár
emberi titkaink megdermedt porát 

és úgy fáj a csorba tehetetlenség
mi szétdúlja a múltat s a jelent
titkaink maradnak e szent Földön 
szétválasztva testünket, s a reményt .

Mert hiába kutatlak estétől reggelig
tömör intelmet sugároz a nap lég
fekete -fehéren mutatja kinek mennyi
a kapcsolata közte ,s a végtelen között . [W.B.]