Lelkemet dermeszti az igézet,
duruzsol fejemben megedzetten,
fonnyadt reményem szertetépve
lángra lobban elenyészve.
Csak álmodok tűnődve ,letörten,
s mint gyufa lángja a sötétben
fellobbanok az estnek kékjében
csak megszokásból,tele nyűggel.
Tüzem már semmi nem szítja fel,
kiégett lelkem dermedten üres,
vágyaimban nem kereslek sosem
megszoktam az egyedül létet.
Mert szerettem, igenis szerettem,
boldog voltam asszonyi szívemben
de most már hasztalan kereslek,
hazug titok maradsz a lelkemben.[W.B.]
duruzsol fejemben megedzetten,
fonnyadt reményem szertetépve
lángra lobban elenyészve.
Csak álmodok tűnődve ,letörten,
s mint gyufa lángja a sötétben
fellobbanok az estnek kékjében
csak megszokásból,tele nyűggel.
Tüzem már semmi nem szítja fel,
kiégett lelkem dermedten üres,
vágyaimban nem kereslek sosem
megszoktam az egyedül létet.
Mert szerettem, igenis szerettem,
boldog voltam asszonyi szívemben
de most már hasztalan kereslek,
hazug titok maradsz a lelkemben.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése