Erintések------Vilhelem Margareta

• Néha együtt merülünk álmokba,
  kezed felém nyúl, ha sötét van
  kavargó csókjaink párosulnak,
  bolyongnak aranyló homokban ,
  tűzpiros lángok fáklyákkal ,
  jelzik az időt mit átvirrasztottak.
  
  
  
  Nyomukban lézeng vadul a kéj
  szavaink hullnak esetlenül,
  s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
  alig várjuk,hogy megvirradjon ,
  lépegetünk csöndben kegyelemmel,
  s fogjuk egymás kezét szerelemmel.
  
  
  
  
  S míg keringenek szívünk körül
  csókjainkkal bezárjuk az eget
  mert rövid a szerelem,s feleded,
  hogy volt és sokat szenvedett ,
  vágyainkban merész ösztönök
  keresik a kinyilt csókos eget.
  
  De nem hal meg ,örökre marad
  pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
  mint hó pihék szállanak felettük ,
  csak várják az alkalmat szenvedőn,
  s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
  mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]
  

Még nem tudom---Vilhelem Margareta

• Hajnalon kéklik égnek derűje,
  szememben nyugodt ábrándok
  hunyorítanak ráncos ítéletet,
  s vágtában szűrt fények lesnek.
  
  Messze maradt a gyilkoló idő,
  sötét utakon kődben botorkál,
  ott állunk ketten az útelágazáson
  és testedben az én mozdulatom.
  
  Még nem ismerem a végszót,
  még hallgat bennem a lélek,
  s nem tudom ,mi vagy nekem,
  de benned remeg feszült idegem.
  
  Homlokodon hajam fürtökben 
  rezzen hulló gyöngyvirágként ,
  szemedben szembesül arcom,
  válladon inog egyensúlyom.
  
  Opál mécsesben füstölgő ábrándok,
  elseprik az út vaskos porát ,
  kezeimmel hessentem magányom,
  a holdsarlónak kékes sóhaján .
  
  Még nem ismerem a végszót ,
  de arcom mellett halk rezzenet
  párás szemed csillagként világit,
  s fürtös hajam szemedbe nevet.
  
  Oly közeli vagy s mégis messzi 
  a lebegő fátyolos fellegekben,
  az útporában semmi sem enyém,
  csak gyöngyökben viruló szerelmem.[W.B.]

Csak az a szó---Vilhelem Margareta

• Egy szó, csak egy szó mindig
  megakadt közöttünk,
  persze nincsen ellene különös szer,
  csak a mentséged,
  hogy saját magadra hagyva erőtlen,
  kimondani nem mered,
  az ajándékot mi számomra értékes
  mindig elfelejted.
  
  Csak enyhe sajgás szívem körül 
  és ritkulnak 
  a megkésve érkezett szavak röviden ,
  de a szó kimarad
  és szorongok csöndben ,s restellem,
  hogy lelkem megremeg
  de nem lázadok ,csak féltve őrizlek
  és fürkészlek.
  
  Mert szeretném ,ha kezedet érintve
  elmondanám neked
  mit jelentene az a szó, mi fönnakad 
  lengve lényed felett,
  tüzes tánc, karikába zárva fényesen
  zene ütemére,
  benne forog szerelmem minden értéke
• a szónak megörzöje.[W.B.
  ]

Amazing Grace New - David Döring - Panföte, Panflut

Unchained Melody - Cesar Espinoza from Ecuador

Kellemes Hétvégét kivánok Mindenkinek !!

Ki tudhatná--Vilhelem Margareta

Ki tudhatná azt megmondani
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.

Milyen szó illik rád ,kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból szőjek hálót nevednek
mi szeretettel átfogná testedet.

Mert nem találok hozzád hasonlót
Te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van szívemben ,ha veled vagyok.

Hangod hangommal összekoccan,
s szeretve lángokkal szakadatlan ,
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.

Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdessem lelkem a szemedben .[W.B.]

Aldo Siboni AVE MARIA versione sax contralto

Ma minden más

• Ma oly más vagyok mint tegnap,
  más a sírásom ,más a nevetésem ,
  lehet az új év nagy csodájára leltem
  vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.
  
  Ma már kacagni sem merek könnyen
  nevetésemben könnyekre leltem,
  ma minden törvény,a hiszekegyben
  jégtől megdermedt naiv szívemben.
  
  Merev redők ringnak szememen
  sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
  lehet csak újévi képzelet lényemben
  lehet két ember lakozik én bennem.
  
  Félve ,de büszkén állok ellentétben
  saját magammal,s forrón reszketek
  lehunyt szemekkel, ingok menetben
  részegen;régen vigadtam szerelemben.
  
  És ma hirtelen elégedetlen lettem
  messzire mennék ,csalfa nevetéssel
  szüntelen keresném , mit nem lehet
  pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]
  

Hozzád kötve---Vilhelem Margareta

• Belém fészkelted bátran magad
  oly tompa aranyrögként,
  hiába akarlak egyre kitôrôlni
  belém hegedtél tövisként.
  
  S úgy fáj felsebzett szívem 
  vér csepeg minden léptemre
  nemes testem hurokkal kötött,
  csak törölni tudom vérzésem..
  
  Tudom örök életemben vagy
  simogatsz s fürkészel vadul
  rejtett lángokkal égeted szívem
  s örökké bennem lakozol .
  
  Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
  szájamból nehéz rebbenéssel
  feltörnek néha engedékenyen
  az esti áhítat szelén,.fájó szavak.
  
  S ha elfog a csüggedés lengén 
  hosszú gondolataim mentén
  a csend, mi elaltat csendben ,
  zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]
  

Csodás Új Évet kivánok Mindenkinek!!

Nagyon Boldog Új Évet kivánok Barátaimnak

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket kivánok Barátaimnak .

Boleros for lovers (instrumental).wmv

Az élet csodái

Csodás Ádventi Ünnepeket kivánok Barátaimnak

Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta

Erős éber kísértés kerülget szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
 s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
 , s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

UNA DINTRE CELE MAI FRUMOASE MELODII DE DRAGOSTE DIN TOATE TIMPURILE

Alkony a télben---Vilhelem Margareta

Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,


Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek.

cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen . [W.B.]

Apa emlékére

Apám hangja halk volt 
nézése kéken vibrált,
szelíd arcán a mosoly
csendben zizzent ritkán .

Nem dicsekedett merészen
csak csendben merengett ,
míg álmai halkan beszéltek,
s ébredtek szilárd eszméken.

Még mindig itt van velem,
bár örök álomba esett
s ha becsukom a szemem
mosolyát látom kékesen.

Arca szűk redők rendje
szemeiben kékes a köd
vigasztalt élő élettelent ,
s drágán adta el testét. 


Jelenléte egy eszme volt,
mint egy hősnek a lobogó,
megmásítani nem lehetett
stílusa egyéni szabály volt.

Magamban hordom mosolyát
hegedű húrjainak menetén 
emléke ott van érzelmi dalán
csüggedek-keveset volt velem.

MALE LOVE SONG HITS COLLECTION 2

Volton is túl vagyok

Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogomra , de szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra. Még sokszor láttalak azóta , szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te jöttél csodálatos képben . Göndör hajad lobogott feketén s mosolyod testemet kergette, csókok hulltak keskeny ajkadról , s szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon, fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd , majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

Ma is---Vilhelem margareta

Még most is olyan mint akkor 

csipkés fátyolba merült testem 

s az illat mi száll felettem,

felébreszti mohón kedvem . 

Még most is falánkul kívánlak,

s álmaimban csókot formálok

tolakodnak a kimúlt vágyak,

belém hasítanak öröm lázak.

Mert vannak furcsa percek

a szerelmem színes leckében

mit keresek némán, csöndesen

mint arany port a medrekben.

De csak csend kíséri testem

megkövült rozsdás idők nyomán

de néha néha simogat kezed

és árnyékoddal játszok tovább.  [W.B.]

 

Mikor már minden késö -Vilhelem Margareta

Kis pillanatban,apró percben

az éji hullámnak fényében

láthatatlan szirmok esnek

feltorlaszolt végigékben .

Kering az égbolt füstösen

törékényen foszlik lelkem ,

úgy várlak az éji csöndben

reményekbe vesz tekintetem.

Sebet sajdít a fájó messzeség

csillámló zöld folyam hempereg

tüzek hasította évtizedében

szárnyak suhognak könnyekkel.

Minden borongósan kéklik

vibrálva száll a szél rejtélyében

lehet- e szomorúbb az éjben 

a fájó , visszatérő reményeknél .

Lehetsz- e boldog ha lobogva ég

kebledbe bújt rejtelmesség ,

sorsom fölött keringenek árnyak

félve matatok szívem vágyában..

Hűvös szeleknek nyomdokában

csak várva az igét fényességben

széjjel szórt csillagok özönében

szívem hordozza feszültségem. {W.B.}

 

Ha lehetne

.]

Csak egyszer lennék szabad,
lazítanám el magam,
csak egyszer emelném karjaim,
körbe ölelve a hajnalt,
a távoli ég alatt.

Csak egyszer lebegnék lazán
a ködös sötét ég alatt ,
tele torokkal kiáltanám 
az időnek kusza morajlásában;
fenn maradtam.

S ha szótlan csókok hullnak,
az eltévedt idő arcáról
nem keresném hol vannak,
csak kábán valóra váljanak,
s ne hadakozzanak.

S a mosoly mi húzódik arcomra,
szerelemmel átfogott karok,
s ölelik szívem bódultságát
szín nélküli álmomban tarkán
s a szélben ringatoznak.


Csak egyszer tudnék kiáltani,
félholtra vergődve bódultan,
s szomjas csókokkal szabadultan,
sorsomon elmerengeni sápadtan
de nem védeném magam.[W.B.]

Boldogságban

A boldogság szűz vágya lettem, vakit az ábránd szelíd szépsége, s cigaretta füstben halkan illan férfias szilárd, büszke szépséged. Hold fénnyel, árván tömöm fülem, mert szilárdan várok a csók zenére és hegedű zenébe fullad az este süket, csalóka húrtalan rezgésben. Mert nincs olyan édes emlék , mi szállna, zengve himnuszunk, s lelkem sötét bánatos neszére, körül táncol utolsó csókunk. Valami bántott,s oly távoliak a bölcs türelmek szívem körül , finoman fogom kezed, s mosolygok, mert még a tegnapban vagyok. S vártalak kint boldogságban, a lombtalan fáknak árnyékában csöndességben s halk sóhajomban édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Ott bent----Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van
 laza ,vagy sűrű dermedés,
 kitárt tenyerek eres duzzanata,
 s a hatalmas láng-ez az egész.

 Mert úgy őrzöm saját énemet
 végtelen szegény gazdagságom,
 tenyerem szívemen bezárul,
 mert ott van fájó tulajdonom.

 S kongó időknek zűrzavarában,
 hol minden elvesztődik céltalan
 a perc csak enyém számlálhatatlan
 kavarodik az éjnek némaságában.

 Ott maradnak egymásba meredten
 szivárványos csodás dübörgésben ,
 úgy hömpölyögnek a zene tükrében
 betemetve a csendes könyörgésem.

 Mert minden enyém volt és lesz,
 örök életű fájó édes nosztalgia
 ámulatban kinyílt szám zavara,
 lelkesedve, vacogásom habzsolja.

 Csak egy mozdulat s bennem van,
 a pillantások kemény aprósága
 sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.

Kavargó öszi napok

 Ha rozsdás levelek hullnak válladra         
ne csodálkozz,ősznek ajándéka,
beborítja hajad, s tested zavartan
 csillogó gyöngyöt fűz hajadba.

Minden esztendőben,kavarognak
évszakok kemény hullámban,
furcsa neszek futnak szétszórtan,
 halványabban melegít a Nap sugara.

Ködös reggelekben csurog a dér
aprítja homályban színének opálját,
s kacagva száguld cudarul a szél
elseperve az ősznek huncut gondolatát.

A szőlő megérett,mustban csorog
mézédes arany lebegő illatban,
hajadról lehull a sárgás fa levél
szívedben marad az őszi gyöngy füzér.


S majd göndör hajadról gyöngyöznek,
nyári hangulatok topáz színekben,
szállnak messzire a nyálkás légben
az őszi napsütötte feszültségben.[W.B.]

Már késö

 Megprobálok nélküled lenni                                              
elfelejtem kemény tekinteted,
megpróbálok szenvedőn létezni,
régmúlt kedélyek emlékében ,
s fázósan kabátom összehúzom
és sálam nyakam köré tekerem,
s csöndben ballagok az éjben.
Oly szerényen magamra maradtam,
csalóka hited eltűnt nesztelen,
vajon merre van eldugott fészked
hol minden reád emlékeztetett ;
bársonyos csöndes melegséged
testemen ridegen megdermed.
Már nem is emlékszem szemedre,
régen volt hogy felém villogtak ,
tüzes pillantásod kiégett az éjben
s már csak emlék az őszi szélben
és fodrosodik a lehullt levelekben .
Nem szenvedek, sodródok az élettel,
ha lehunyom szemem talán létezel,
visszapergetem hűvös hűtlenséged,
de szeretnék újból együtt lenni veled.[W.B.]

A némaság

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva , önfeledten
s a szélben szálltak röpkén 
apró szavak megrekedten .

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhökkent rád borultak
s csillagként forrósítottak..

Neked kitártam a csodák várát,
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa ,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcodon ráncokba futnak percek,
és minden lihegés a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne ,
keresné régi ölelését ,
de ahogy karom köréd övezném

eltűnik a néma könyörgésem.[W.B.]