2015. február 13., péntek

Ebrenlétben---Vilhelem Margareta

  • Tökéletes szépség kell
    hogy színtiszta meztelenséggel
    átkarolják 
    ölelő karok
    igazoló szerelmed ,
    átforrósodó
    tested melegében
    lángokkal áthevítve

    szereteted, titkok karjaiba
    büszkén ,
    odaadón a test testedbe forrjon
    lángoló izgalomban
    csattanjon
    közel ajkadnak szögletében
    fájdalmasan
    száraz torokkal.

    Mert mégis vágy a vágyba 
    kapcsolódik
    ereidbe zsong a hatalom,
    lüktetőn,
    szemeidben 
    csillog az izgalom,
    szemeidben fény repdes
    bársonyosan,

    bűntelen erőd szépségében ,
    csak a hoditó imádat üvölt
    ölelő kacagásba
    és biztatóan csókod átvált
    fulladozó 
    lihegő nesztelenségbe
    elevenen,
    s együtt mozdul tested 
    a szél örök fuvallatában
    apró hullámokkal.[W.B.]

2015. január 28., szerda

O csak ne vádolj-------Gyóni Géza

Ó csak ne vádolj, mért hogy örömében
Vidám hittel nem tud már hinni lelkem.
Oly rég tanyát vert benne már a kétely -
Sandán tekintget szúró félszemével,
Ha vig lakó kér egy kicsiny helyet benn.
  • Ó csak ne vádolj! Bús szemem sötétben
    Szokott látáshoz. Csak lassan vetem fel.
    Világát vesztné tán a napsütésen,
    Amit te szórsz most, fényes fehérségem,
    Mosolygó száddal, sugárzó szemeddel.
    Ó csak ne vádolj! Ó te csak bocsáss meg!
    Fehér lelked ne árnyékozza kétség.
    Imádkozzál: hadd én is hinni tudjam,
    Hogy hallgatod még keblemre borultan
    Szivemnek győztes, ujjongó verését!

2015. január 25., vasárnap

A bál---Vilhelem Margareta


  • Oly szép volt régen a téli bál,
    lilás fényben úszó teremben
    súlyos selymek keringőznek
    simogató kezek érintésében
    lágyan ölelkezve , illatozó kéjjel.

    S a fényes parkettán lihegve,
    összefonódnak testek lélekkel ,
    izzadt kezek forró mámorában
    ringnak párok önfeledten zenére
    aprókat tipegve tele érzelemmel.

    Imbolygó keringők sodrásában,
    tenyerek egymást simogatják ,
    halkan kopognak cipők varázsban
    száz kezek váltogatják egymást 
    kacér pillantások vágyában.

    És oly szédítő e varázs világban
    cigaretta füstös terem zajában,
    titkos pillantások pihegő csókok,
    repülnek a táncos éjszakában,
    kulcsolódnak ujjak zene ritmusára.

    Forró leheletek,enyhe lázongások ,
    oly őrőmteli furcsa szabad táncok,
    vágy teli selymek bársonyos fényekkel
    boldogságban fuldokolnak részegen,
    s húsba hasit a fájdalom a zenére.[W.B.]

2015. január 13., kedd

LOS MEJORES 30 BOLEROS, CANCIONES Y BALADAS ROMANTICOS, DE AYER, DE HOY ...

Erintések------Vilhelem Margareta

  • Néha együtt merülünk álmokba,
    kezed felém nyúl, ha sötét van
    kavargó csókjaink párosulnak,
    bolyongnak aranyló homokban ,
    tűzpiros lángok fáklyákkal ,
    jelzik az időt mit átvirrasztottak.



    Nyomukban lézeng vadul a kéj
    szavaink hullnak esetlenül,
    s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
    alig várjuk,hogy megvirradjon ,
    lépegetünk csöndben kegyelemmel,
    s fogjuk egymás kezét szerelemmel.




    S míg keringenek szívünk körül
    csókjainkkal bezárjuk az eget
    mert rövid a szerelem,s feleded,
    hogy volt és sokat szenvedett ,
    vágyainkban merész ösztönök
    keresik a kinyilt csókos eget.

    De nem hal meg ,örökre marad
    pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
    mint hó pihék szállanak felettük ,
    csak várják az alkalmat szenvedőn,
    s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
    mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]

Még nem tudom---Vilhelem Margareta


  • Hajnalon kéklik égnek derűje,
    szememben nyugodt ábrándok
    hunyorítanak ráncos ítéletet,
    s vágtában szűrt fények lesnek.

    Messze maradt a gyilkoló idő,
    sötét utakon kődben botorkál,
    ott állunk ketten az útelágazáson
    és testedben az én mozdulatom.

    Még nem ismerem a végszót,
    még hallgat bennem a lélek,
    s nem tudom ,mi vagy nekem,
    de benned remeg feszült idegem.

    Homlokodon hajam fürtökben 
    rezzen hulló gyöngyvirágként ,
    szemedben szembesül arcom,
    válladon inog egyensúlyom.

    Opál mécsesben füstölgő ábrándok,
    elseprik az út vaskos porát ,
    kezeimmel hessentem magányom,
    a holdsarlónak kékes sóhaján .

    Még nem ismerem a végszót ,
    de arcom mellett halk rezzenet
    párás szemed csillagként világit,
    s fürtös hajam szemedbe nevet.

    Oly közeli vagy s mégis messzi 
    a lebegő fátyolos fellegekben,
    az útporában semmi sem enyém,
    csak gyöngyökben viruló szerelmem.[W.B.]

2015. január 10., szombat

Csak az a szó---Vilhelem Margareta

  • Egy szó, csak egy szó mindig
    megakadt közöttünk,
    persze nincsen ellene különös szer,
    csak a mentséged,
    hogy saját magadra hagyva erőtlen,
    kimondani nem mered,
    az ajándékot mi számomra értékes
    mindig elfelejted.

    Csak enyhe sajgás szívem körül 
    és ritkulnak 
    a megkésve érkezett szavak röviden ,
    de a szó kimarad
    és szorongok csöndben ,s restellem,
    hogy lelkem megremeg
    de nem lázadok ,csak féltve őrizlek
    és fürkészlek.

    Mert szeretném ,ha kezedet érintve
    elmondanám neked
    mit jelentene az a szó, mi fönnakad 
    lengve lényed felett,
    tüzes tánc, karikába zárva fényesen
    zene ütemére,
    benne forog szerelmem minden értéke
  • a szónak megörzöje.[W.B.
    ]


2015. január 4., vasárnap

Kellemes Hétvégét kivánok Mindenkinek !!

Ki tudhatná--Vilhelem Margareta

Ki tudhatná azt megmondani
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.

Milyen szó illik rád ,kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból szőjek hálót nevednek
mi szeretettel átfogná testedet.

Mert nem találok hozzád hasonlót
Te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van szívemben ,ha veled vagyok.

Hangod hangommal összekoccan,
s szeretve lángokkal szakadatlan ,
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.

Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdessem lelkem a szemedben .[W.B.]

Aldo Siboni AVE MARIA versione sax contralto

2015. január 2., péntek

Ma minden más


  • Ma oly más vagyok mint tegnap,
    más a sírásom ,más a nevetésem ,
    lehet az új év nagy csodájára leltem
    vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.

    Ma már kacagni sem merek könnyen
    nevetésemben könnyekre leltem,
    ma minden törvény,a hiszekegyben
    jégtől megdermedt naiv szívemben.

    Merev redők ringnak szememen
    sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
    lehet csak újévi képzelet lényemben
    lehet két ember lakozik én bennem.

    Félve ,de büszkén állok ellentétben
    saját magammal,s forrón reszketek
    lehunyt szemekkel, ingok menetben
    részegen;régen vigadtam szerelemben.

    És ma hirtelen elégedetlen lettem
    messzire mennék ,csalfa nevetéssel
    szüntelen keresném , mit nem lehet
    pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]

Hozzád kötve---Vilhelem Margareta

  • Belém fészkelted bátran magad
    oly tompa aranyrögként,
    hiába akarlak egyre kitôrôlni
    belém hegedtél tövisként.

    S úgy fáj felsebzett szívem 
    vér csepeg minden léptemre
    nemes testem hurokkal kötött,
    csak törölni tudom vérzésem..

    Tudom örök életemben vagy
    simogatsz s fürkészel vadul
    rejtett lángokkal égeted szívem
    s örökké bennem lakozol .

    Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
    szájamból nehéz rebbenéssel
    feltörnek néha engedékenyen
    az esti áhítat szelén,.fájó szavak.

    S ha elfog a csüggedés lengén 
    hosszú gondolataim mentén
    a csend, mi elaltat csendben ,
    zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]

Csodás Új Évet kivánok Mindenkinek!!


2014. november 30., vasárnap

Az élet csodái

Csodás Ádventi Ünnepeket kivánok Barátaimnak

Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta

Erős éber kísértés kerülget szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
 s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
 , s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

2014. november 24., hétfő

Alkony a télben---Vilhelem Margareta

Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,


Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek.

cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen . [W.B.]

2014. november 18., kedd

Apa emlékére

Apám hangja halk volt 
nézése kéken vibrált,
szelíd arcán a mosoly
csendben zizzent ritkán .

Nem dicsekedett merészen
csak csendben merengett ,
míg álmai halkan beszéltek,
s ébredtek szilárd eszméken.

Még mindig itt van velem,
bár örök álomba esett
s ha becsukom a szemem
mosolyát látom kékesen.

Arca szűk redők rendje
szemeiben kékes a köd
vigasztalt élő élettelent ,
s drágán adta el testét. 


Jelenléte egy eszme volt,
mint egy hősnek a lobogó,
megmásítani nem lehetett
stílusa egyéni szabály volt.

Magamban hordom mosolyát
hegedű húrjainak menetén 
emléke ott van érzelmi dalán
csüggedek-keveset volt velem.

2014. november 4., kedd

Volton is túl vagyok

Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogomra , de szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra. Még sokszor láttalak azóta , szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te jöttél csodálatos képben . Göndör hajad lobogott feketén s mosolyod testemet kergette, csókok hulltak keskeny ajkadról , s szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon, fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd , majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

2014. november 2., vasárnap

Ma is---Vilhelem margareta

Még most is olyan mint akkor 
csipkés fátyolba merült testem 
s az illat mi száll felettem,
felébreszti mohón kedvem . 

Még most is falánkul kívánlak,
s álmaimban csókot formálok
tolakodnak a kimúlt vágyak,
belém hasítanak öröm lázak.

Mert vannak furcsa percek
a szerelmem színes leckében
mit keresek némán, csöndesen
mint arany port a medrekben.

De csak csend kíséri testem
megkövült rozsdás idők nyomán
de néha néha simogat kezed
és árnyékoddal játszok tovább.  [W.B.]
 

2014. október 29., szerda

Mikor már minden késö -Vilhelem Margareta

Kis pillanatban,apró percben
az éji hullámnak fényében
láthatatlan szirmok esnek
feltorlaszolt végigékben .

Kering az égbolt füstösen
törékényen foszlik lelkem ,
úgy várlak az éji csöndben
reményekbe vesz tekintetem.

Sebet sajdít a fájó messzeség
csillámló zöld folyam hempereg
tüzek hasította évtizedében
szárnyak suhognak könnyekkel.

Minden borongósan kéklik
vibrálva száll a szél rejtélyében
lehet- e szomorúbb az éjben 
a fájó , visszatérő reményeknél .

Lehetsz- e boldog ha lobogva ég
kebledbe bújt rejtelmesség ,
sorsom fölött keringenek árnyak
félve matatok szívem vágyában..

Hűvös szeleknek nyomdokában
csak várva az igét fényességben
széjjel szórt csillagok özönében
szívem hordozza feszültségem. {W.B.}











 

2014. október 22., szerda

Ha lehetne

.]
Csak egyszer lennék szabad,
lazítanám el magam,
csak egyszer emelném karjaim,
körbe ölelve a hajnalt,
a távoli ég alatt.

Csak egyszer lebegnék lazán
a ködös sötét ég alatt ,
tele torokkal kiáltanám 
az időnek kusza morajlásában;
fenn maradtam.

S ha szótlan csókok hullnak,
az eltévedt idő arcáról
nem keresném hol vannak,
csak kábán valóra váljanak,
s ne hadakozzanak.

S a mosoly mi húzódik arcomra,
szerelemmel átfogott karok,
s ölelik szívem bódultságát
szín nélküli álmomban tarkán
s a szélben ringatoznak.


Csak egyszer tudnék kiáltani,
félholtra vergődve bódultan,
s szomjas csókokkal szabadultan,
sorsomon elmerengeni sápadtan
de nem védeném magam.[W.B.]