Magsr emelem karom-Vilhelem Margareta

Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.

Csak nekem serken vágyam benned,
asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
ajkamon csókjaidat magamba rejtem
málnaszínű illatos itt felejtett kikeletben.

Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
s a templomi boltozat olaj freskóiban
megfestették csókos ,ölelő nézésem.

És állítom jönnek még percek s percek,
egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
karom tartja szomjasan lángoló szíved,
hogy elérhessem csókokba zárt leheleted.

Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
szemem lehunyom forró öntudatban
szenvedésem még nem érlelt tavaszt
de ölelő neszben karom magasra tartom.

Hatalmad---Vilhelem Margareta

Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.

Figyelem vágyaid kikötőjét
sziget leszek hogy pihenjél
idegem már húron feszül
őrizlek mintha foglyom lennél
valót mondok s hazudok,
hogy mindig veled mozogjak.

Mert teljesen működő szervezet
mi bennem lakik, s tervezek
csak percek, pillanatok műve
hogy szánk körül mosolyt szülne
a figyelő szemek mik figyelnek,
s nem ismerem a féltékenységet.

Vágytól szakadok, szívem kattan
ereimben a vér lobban,
cinkos tekinteted már nem zavar
húsomba marsz vágyat fakaszt,
szívem lánggal gyújtja szavát
szájam csókjaiddal zárja magát.

A felelet--Vilhelem Margareta

Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok; én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen
és elégek.
Mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.

Áldottam Istent----Vilhelem Margareta

Vártalak remegve,
áldottam Istent
hogy nekem adatott
e igazi szerencse
reményeket szőttem
s vártam az alkalmat
ünnep költözött
merészen szívembe,
mert, kit nagyon akarsz
magadhoz viheted
annak lelket áldozhatsz
akár egy életet.

Áldottam a napot
mikor megláttalak
tündér fátyol remegett
köztem és közted,
fények betakarták
forró testünket
áhítattal fogtam kezed
nem csókoltam szád
féltem elszáll a vágy
elkophat a pillanat mi
balgán elmúlhat
csak fogtam kezed
mert a vágy maradt
a merészség eltűnt
de nem vehetted el,
mit adtam neked

a tündéri gyönyört.

az ismerös idegen----Vilhelem Margareta

A sok percek múlását nem vitatom,
mert nincs semmi mondanivalóm,
s szelíd kezekkel eltávolítom
a rám nehezülő szomorúságom.

Eltökélt ,zengő mámoros dalok
konganak szívem kisírt oltárán,
de megbocsájtok magamnak
hogy sebtében téged választottalak,

annyi év után, mint puha kendő
rám tapadnak sorstalan pelyhek,
s már tudom kiért dobban szívem,
mik szelíd tagadással ütik a percet.

Mert mint idegen tértél be hozzám,
de íziben ismerős lett sóhajod,
s felrémlik, mint vendég névtelen
de férfias kebledben lelked hordod.

Bent valahol szíved titkos magányán,
halk mosolyod szétterül vidáman
odabent valahol szentélyek vannak
mik nevem zengik mint óriás csodákat.

Pillanatok----Vilhelem Margareta

Most még kéregetek
alamizsnát, dúdolok énekelek,
de röpke felhő takarja szemedet
hitvesed így mégsem lehetek.

Megkérgesedett szíved
oly szilárd, lángtalan türelem,
nincs vágyad oly reménytelen
már szavam sincs mind kiégetted.

Lehet majd egy bűvölet
megkísértet, s tested feléled
és majd várom a pillanat átkát
lehet megsúgom a csókom árát.

Lehet várod az eljövendőt,
sorstalan játéknak a gyötrelmét,
lehet lenge, fészektelen lelked
csak én értem, örökre meddő lett.

Lehet majd pírban búcsúzok,
hiába sajog zúzott homlokom
csak a ma fáj a holnap a tiéd
lehet többet adtál a semmiért.

Emlékszel-e még----Vilhelem Margareta

Emlékszel- e még a napra
mikor zölden gurultak szőlők
mikor a boldogság délelőttjén
kacagásunk repült szellőkön,
mikor a nyárnak derekában
szépnek láttuk a tegnap holnapját,
sárga fényben úszott bánatunk
és arany szállal szőttük sóhajunk.

Emlékszel- e a nyári délutánra
forróságtól pihegett lelkünk,
hessegettük szerelmünk lángját
mely égetni akart a hevületben
esengtünk kedvel mókásan
átkaroltuk a vén diófa árnyékát,
a szőlők már gurulni akartak
mi kóstolgattuk savanyúságát.

Kémleltük az utcának hosszát
néptelen volt, bomlott az aszfalt
kacagtunk buta mohósággal
és remegett halkan a hangunk
és ha ringani akart az alkony
ragyogtak felénk kacsintva
a nagy bíboros virágkelyhek
aromát ontottak a csókjainkba.

Néha még látjuk a kővér Ámort
óvakodva gurul álmainkban
és okosan, törvényt megszegve
bírjuk a szerelmet mámorral
de az értelem gonosz művészete
összezavarta az adást és vevést,
mint a kalmár bogozta szálaink
nem volt mentség, csak veszély.

Ha beszélnék----Vilhelem Margareta

Ha beszélnék, csengene hangom
oly messzire, mint halk sóhajom
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne
ha simogatnék, kezem megbénulna
arcodon maradna nyomban
ha csókolnék, csupa vad szilajjal
szájad káprázna, mint egy csoda.
Úgy vágtatnék vadul, éhesen,
csodája önmagamnak lennék
és fújnék lángot jobbra, balra,
és mint űrben csillag, veszélyesen
rá esnék a te csillagodra.
Néha kemény daccal volnék tele
bölcsességem félre tenném
és kezedet elereszteném ma
s életünknek kócos kusza dala
szállna könnyekkel, megsiratna
és simára domborulna örökre
az idők szava.
De nem lesz, se ma, se holnap,
az idő megmutatta fehér fogát
széttépte a zilált álmaink kócát
mik még gubancban lázadoznak.

Álomként----Vilhelem Margareta

Egyszerű vagyok de szótlan
szomjazom hűséget étlen,
friss vizet kíván a lelkem
csókokat termel a testem.

Félek a záporozó nyártól
eloltja szomjas szívem
csókolni akarok váltig,
a bimbózó kacajos vágytól

tépdesem vágyaim ügyetlen,
míg csókom te benned terem
szivárvány hull rezgő hullámmal
asszonnyá formál türelemmel.

Egyszerű életem örömében
Világom repdeső hatalom,
mert áldott a szív bennem
mi kinyújtja feléd két karom

és áldott kit enyémnek hiszek,
míg melledre borulva lombként
beborítom ismert lényedet
örökre ,hogy kedvedre legyek [W.B.]

Még csak ma---Vilhelem Margareta

Csak ma legyél nekem
mosolyt olvasztó sugár,
karjaidban forró láng
kényszer csókok nyarán.

Tegnap a kőbe vésett alázat
szerelmünk hűs árnya lett
hűséggel csókoltam talányt,
víg testtel építettem hívást.

Csak ma legyen kegyelem
vessük kőbe a bús lázadást,
s forrjunk eggyé örök ütembe
száz ajkú csókok örömére.

Csak ma az, amikor döbbenet
múltunk arcára csodákat ül
sorsunk mag, mit földbe vetettek
bőkezűen az öröm tündérek.

Hálásan hordom szerelmed
mi aranyos burokként véd
kedvemet kebleden érlelem,
az örökké élő hűségedben.

Enyém voltál ----Vilhelem Margareta

Tested a testem
csókod a fájdalom
karjaimmal bolondul
sötétkék holdat fogtam
árnyékodat körülfogtam
szeretőd voltam.
Szemeidben boldog
alkony csitult és
csillogott a sötétben
sírtam boldogan
hogy szeretni lehet
a néma tücsök zenében.
Láttam szemeidben
a vad csókjaim álmát
aztán minden csak
úgy összevegyült
és gyönyör járta be
az egész estét.
Mi voltunk a szín a
kavarodás, a kék hold
színe vörösbe gyulladt
és nem éreztük
mi történt velünk, csak
tomboltak érzékeink.

Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta

Égő szikrák ülnek szememben
perzselő nap forrón égethet,
mert te vagy a Nap én nekem,
neked dúdolom halk énekem.

És ha kergetném rajongással
balga álmom titkos vágyait ,
mint csillag hullás a kék égről
szétszóródhatnak pernyeként .

Tiszta szívemben is szikrák égnek
de ábrándként mélyen elásva
csak dalom, mi színes virág lehelet
nyílik köréd fonódva örök múlásba.

És ha majd a vágy néha elragad
az álmodó Világ rózsa szárnyain
szeretnélek újra magamhoz vonni
csókokkal érinteni égő ajkad.

Te vagy a dalom szívem lángján
nevedet halkan százszor rebegem,
falánk bogárként szállok feléd
köréd hintve bársony rózsa levelet.

S a dalom - hiába, így van régóta,
lehet szikráknak színes ábrándja
csókos szívből könnyeket fakaszthat,
csak az a rossz, ha nincsen tartalma.

Mindörökké---Vilhelem Margareta

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad.
Melleden remeg a szívem
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután
kezedből bárdot faragtál
védelmemre,
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít
s a télnek fagyos szemgödréből
te világítsz.
Oly édes-könnyű az élet te veled
szilárd talaj
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.

Mert újra lehet----Vilhelem Margareta

Titkos nézések, halk szavak
álmok egén kerítő szárnyak,
tiszta szívvel fogant álmok
elbódított lázas vágyak.

Zavaros, daltalan Világban
összefutottunk zavartságban
karod felém nyúlt lombosan,
s fájt csókod szám kapujában.

Véletlen vagy kitervezett
simogatásod mind velem lehet,
bohón kapkodok egyre utánad
tárul szívem csalogatásodban.

S úgy vágyunk egymást átérezni
remeg kezünk, szánk csókot regél
viharos szél fújhat reánk,
álmodó lelkünk szerelem Világ.

Vágyódó ölelő férfi karodtól
vérem ereimben úgy kavarog
s körülöttem szent ragyogások,
csókjaim még lehetnek fiatalok.

Mert vágytuk e perc diadalát
parázna szó nem hágott át
el nem súgott szent beszédek
szívünkben új vágyat ébresztenek.

Ùgy bánom---Vilhelem Margareta

Érzem lassan elfelejtlek
nem keresem meleg kezed
nem hiányzik üres beszéded
lobogó hajad szélben lenghet
nem kívánom simogatni fejed .

Mert hogy oly kínos minden
számomra tekinteted sincsen
már nem szakad ketté szívem
megszoktam az emlékképed
vízpartján árnyékom szédeleg .


Nincs miért bocsánatot kérjek ,
akkor is ha jönnek ellenérvek
hazug szavak belőled dõlnek
olyan vagy mint egy holt rém
szeretném , ha volna  bűntény .

Hazug szavaknak zajos istene
boldogan hallgatni  illene
padunk is reszket türelmetlen
ugyanaz százszor értelmetlen
csak hiányzik az őszinteség .

Ha volt is valami , csak szégyen
kiáltózik, fecseg a beszédben
türelmem pattog a veszélyen
horzsolt szivvel  ,s részvéttel
bánom hogy voltál szeszélyem.

Szerkesztett videóm

Szerelmes visszhang--Vilhelem M.

Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
még csókot súgsz holdas estén.

Belém vésődött finom lelked
néma érintések bársony leheletén
szemedben fény szikrázik felém,
s érzem vágyad pihen benne.

Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
míg tejúton táncolnak tündérek,
s boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.

Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne keressed
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.

Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit,
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit.

Fukar szerelem----Vilhelem Margareta

Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak, mint varázs hatalma,

s oly érthetetlen mély nyögések
színekkel tarkított fájó keservek
háborognak bennem szüntelen,
míg vágy madár száll fejem felett.

S állok tiszta szívvel a szélben
mellemnek csapodnak ádáz tövisek
minden sóhajtásom külön egyveleg
hegedű húrjainak hullámzó rezgésében.

Testem megtelik a vágy szellőjével
mi illatosan füstölög a semmiségben,
ajkamról elszállnak forró leheletek
minden elmúlik a fukar szerelemben.

S állok az örvénynek mélységében
arcomról eltűnnek a kéjes örömök,
szemem köré apró ráncok gyűlnek
de szájam csókot ígér akár kéreget.

Annyi év után---Vilhelem Margareta

Ennyi év nélküled telt,
elkéstél az időben
sok átvirrasztott éjszaka
sok lihegő pillanat múlt.

Tiltakoztam léted ellen
nem szabad szeresselek,
de sikongtam a lelkemben
mikor karod átölelt.

Elfeledem sivár múltam
topogok a mámorban,
forró testünk összeolvad
mégsem lehetsz az enyém.

Elkárhozott ezer évek
szerelemmel nélküliek,
s most bennem nyílnak
a szerelmes ábrándok.

Szeretlek mély szerelemmel,
s énem benned kiújult
fejünk összefonódik jelenben
mégsem lehetsz az enyém.

Kezed fogom elfásultan
a miénk nagy szerelmében,
s a virágos tavasz fényben

reményem csak szenvedés.

A régi ligetben kézen fogva
érzem kissé remeg hangod
ujjaimat görcsösen fogod
ajkad halk szavakat suttog.

Minden lépés egy-egy csók
ujjaink jobban összeforr
víg dallam messziről szól
kacagunk az őszi alkonyon.

Oly csend van s hangunk néma
szemünk egymást vígan kutatja,
kérdésedre kérdésem válaszol,
s ajkunk lázas csókba összeforr.

Minden érzés ott van benned
ujjongó lázzal fogom kezed,
s együtt menetelve csendben
érzem édes izét szerelmednek.

Csendes mámorban ölelkezünk
szívünk dobog, forr a vérünk
s megkopasztott őszi árnyak
hajladoznak, s fejet csóválnak.

Ùgy várlak---Vilhelem margareta

Tavaszi harmatos reggel,
határtalan sugarak táncán
kicsordul varázsos vágyam
megpihenve kék hegyek ormán.

Sápadt arcom tűzpiros lesz
testem mámort lánggal éget,
mint párolgó illatos kehelyben
szívem megtelik izzó kéjjel.

Ma téged várlak, jöttőd ígérted
minden sóhajom illatos lehelet
meztelen vággyal szerelemben
fürdik minden reggel szívem.

Úgy várlak úgy várlak téged
sápadt forrósággal égve,
légy szerelmesem este végre,
csókjaiddal karold égő testem.

Majd karjaim remegve ölelnek
csókod számra igézetet lehel
sebzett szívem dobol erősen
mert testem fájdalmából élek.

Elfeledtelek---Vilhelem Margareta

Tudod nem fáj már annyira hiányod
emléked koppan az üres semmibe,
vörös rózsák gyúlnak homlokomon
s a viharzó szomorúság oly nesztelen.
Valahol itt közel dicsőit a hajnal
és néha felsírnak a kemény kövek
szívembe belemart az egykedvűség
csöndes testemből rózsás vér csepeg
minden összefut szerte-szét
rám telepedett egy sajgó szédület.
Már nem fáj iszonyom a holnaptól
lepkék szárnyán sebesen suhog
a szemérmetlen érzelem,
nem vagyok boldogabb a semminél
önmagamra ébredek néha sötéten
és éhesen keresem tekinteted.
És döngetem mellem eszeveszetten
kerek szemeimmel vakon ébredezek
emberséget nyertem az érdektelenségből
bátran kiállom a megcsalt küzdelmet.
Hulló rózsák közt botorkálok csendben,
csokorba szedem a bánatom,
nem fáj a szélnek vad csattogása
mi szétpárázza lelki tudatom.
Oly könnyelmű voltál,talán tehetetlen
és arany ködön nézted a végzetet,
csillagok kibuggyant fényében
talán szebbnek láttad tévelygő szerelmed.
Én elfeledtem milyen is volt hangod
hogyan öleltél, hogyan szerettél
azt is elfeledtem, hogy imádva voltam
csak lassú reszketéssel nézek magam elé.

A múlton is túl---Vilhelem Margareta

A múlton túl is kereslek
tudatosan, sejtelemmel
titkokat őrző emléked
szívemben terelgetem .

Telhetetlen vágyamként
bennem élsz időkben szenten,
belém vésődtek sejtjeid
mit érzelmeim megfejtenek.

S vágyok dalos csókodra
átkaroló bocsánatodra,
távol álló bosszúm süket
énekelve simítanám bőrödet.

Úgy ringnak szemem előtt
játékosan ölelő karjaid ,
mint ágas folyónak medre
belemerít végső kegyelembe.

Hallom néma hangod jelenben
egyre várom, zúgjon felém,
hogy homlokomra fonjad kezed
csókjaiddal mosd meg szemem.

És várom, hogy bátran kimondd;
nem elég a vágy, szeretni kell
és beszivni perceknek illatát
csókolgatni szerelmes pillanatát.

Mert konok a szerelem örökben
szabadság vágyában habzsoló éh,
lángot szító szikrázó kék fényben
testemben forrjon rezzenő kéj.

Remenyékben gazdagon készen
néha csordultig telik részed,
s a várt szerelemben keresed
társadat, szomjas értelmedben.

Szerelmem él---Vilhelem Margareta

A szerelmem él
meghunyászkodva a lázas lázig
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott lomja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja.

A csókom éget
borostás arcodnak mosolyáig
gyönge érintéseid varázsáig ,
hullámzó érzéki üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
roskadásig.

A kezem simogat
bánatos lelked titkos gyökeréig
tépett sorsodat kiittad fenékig,
szívembe foglaltalak világ végééig
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy,
vágyaim szívet éltető ritmusáig
ébrenlétem örök mozdulatáig
testemben hordozom szerelmed,
mint várakat őrző védőbástyáik
a másvilágig.

Különös tánc---Vilhelem Margareta

Egy pillanat is elég volt
ahogy sugaras arcod nevetett
kezeim zsebembe bujtattam,
hogy meg ne lásd zavarom,
különösen néztél
bennem hullám öröm ébredt
a meleg szoba párájában
szemed lágyan keresett.

És zene rengett hangosan
különös dallam mámora
úgy zúgott szívünkben a láz
lüktetett mint a szívdobogás
mosolyt szült arcomra a dal
kezed szelíden átsimult rajtam
pilláim alá takartalak
gondolataim titkos zavarában.

Mert kívántalak testemmel
mint nyirok keringtem benned
kezem hű állatként őrzött,
s megadóan simult kezedbe,
szívemnek hullámos szellője
megérintette kérges szívedet
buzgó örömmel karoltál
nevetésed simogatott a sötétben.

Tápláltad bennem az érzést
füstös szoba illatában,
keringtünk lázasan a fényben
izmaid megnyúltak feszesen
pezsgett bennük az élet
opálos fényű nyüzsgésben,
csipkés szoknyák forgatagában
szívünkben megértés született.

Érintések--Vilhelem Margareta

Néha együtt merülünk álmokba
kezed felém nyúl, ha sötét van
kavargó csókjaink párosulnak
bolyongnak aranyló homokban
tűzpiros lángok fáklyákkal
jelzik az időt mit átvirrasztottak.

Nyomukban lézeng vadul a kéj
szavaink hullnak esetlenül,
s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
alig várjuk, hogy megvirradjon
lépegetünk csöndben kegyelemmel,
s fogjuk egymás kezét szerelemmel.

S míg keringenek szívünk körül
csókjainkkal bezárjuk az eget
mert rövid a szerelem, s feleded,
hogy volt és sokat szenvedett
vágyainkban merész ösztönök
keresik a kinyilt csókos eget.

De nem hal meg örökre marad
pár- párt talál, s szenvedő talajt
mint hó pihék szállanak felettük
csak várják az alkalmat szenvedőn
s vágyó sóhajjal kötődnek érintések
mert mindig kettesben szép az élet.