csókod a fájdalom
karjaimmal bolondul
sötétkék holdat fogtam
árnyékodat körülfogtam
szeretőd voltam.
Szemeidben boldog
alkony csitult és
csillogott a sötétben
sírtam boldogan
hogy szeretni lehet
a néma tücsök zenében.
Láttam szemeidben
a vad csókjaim álmát
aztán minden csak
úgy összevegyült
és gyönyör járta be
az egész estét.
Mi voltunk a szín a
kavarodás, a kék hold
színe vörösbe gyulladt
és nem éreztük
mi történt velünk, csak
tomboltak érzékeink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése