Egy monoton délután--Vilhelem Margareta

Úgy hullámzik minden
a délutáni szennyben
tágulnak szűkülnek felettem
kéjes rendben
apró ötletek
a délutáni monoton csendben
s könnycseppekben 
fürödnek ,
miközben varázsban
egyre-egyre a perc ketyeg
mint pocsolyába hulló
apró vízcseppek
riszáló léptekkel.

Tavaszi szélben váratlanul
függönybe borul
az ég friss kikelete ,
s élethű rokonszenvvel
repdesnek felettem
szárny szegetten
gyérülő mosolyok
arcomon ,
arcodon
füstbe borulva
táncoló hullámok unalmán
érdesen megtöredezve
búja hervadások . {W.B.]

Ugy kisértet----Vilhelem Margareta

Úgy kísértet egy buzgóság
hogy erősebb legyek nálad ,
hogy hatalmamban turkáljak
és elaltassam vad kéj vágyam

ami maradt két kezemben ,
mert szívem már rég üres
nyugodt pillákon szendereg
megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,
kutassam, keressem a hibádat
míg nyakam szorul kötélen
teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem
az estnek alkonyos fényében ,
titkaimnak büszke hűvössége
lánggal ég megvetően a tükörben .

A végrendelet--Vilhelem Margareta

Most még álmodok merészen
míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmen
s ha melankóliámban
zavarodok
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek.

És ha ég hasad felettem
oly szivárvány telt
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng
s netalán részegségemben 
introvertált lesz kedvem 
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s két markomban degradál
mit egy életen 
megosztottál velem.[W.B.]

Virágos vers---Vilhelem Margareta

Úgy állok itt tavaszban
mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.

Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.


Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.

Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..

Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
tavaszt ölelek, virágok illatát . [W.B.]

Eltévedni--Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt veszteségünk.

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak idők napkoronggal
s minden mi választ vár piszokkal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt uralmad csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott hited egy üres vágányon.[W.B.]

HAPPY EASTER---BABU

Bonnie Taylor

LOVE AND DANCE----BABU

A felhök----Vilhelem Margareta

Kékes délután napfényben fürdik,
sóvárogva nézem a Napnak a fényét;
lehet e szebb és csodásabb valami,
mint a Nap ,mely bíborban leplezi,
a feszültséget,melyet kísért a Hold.
fodrosan tükrözte a meleget,s várt
hogy holnap újra más ruhába vált, 

Fellegek lilásan feszülnek az Égen,
keresik a fényt és úsznak színekben,
hálásak a Napnak a sok melegért,
fáradtan kiteritik a szines lepedöt ,
készítik ágyukat,lehajtják fejüket,
várják a holnapot ,s álmokat szőnek.

Nyugovóra térnek,hatásuk megvolt,
bódultan keringnek , a nap hosszú volt,
könnyeik nem hullnak nem kell eső mára,
köszönik az áldást ,amit kaptak rája
csipkét varrnak szende ruhájuk szélére,
é elszenderednek az éji fényekre. [W.B.]

Most és mindenkorra--Vilhelem Margareta

Most gyűjts erőt,mássz meg hegyet,
vidd közelebb mentésedet.

Hadd hogy járjon át Napnak sugara
lelkedet nyisd meg mélyre,tágasra.

Kapaszkodj felhőkbe,kékesekbe
hajtogasd össze,mint a keszkenőt..

Nyisd meg szívedet,fogadd be a hőt,
hadd hogy gyúljon lángra,s legyen rőt.

Tavasznak áradata hatoljon mélyre
csilingeljen benned a víg élet heve.

Keszkenődet rázd meg,hullasd földre ,
gyűrött érzéseid tedd felhők szélére.

Szürkés alkonyatban,teritsd ki bánatod,
döfjön utolsókat benned a te napod.

Zsarnokság---Vilhelem Margareta

Zsarnok voltam hogy vesszél el velem
vétkeztem,hogy te se légy bűntelen ,
nem hatott reád semmi értelem
ezért itt vagy ,itt vagy én velem.

Semmi nem hatott,bár csalogattalak
hívatlanul jöttel éppen te magad 
a test vágya mindig többet ér,mint
százszor megirt szerelmes levél.

Újból csókollak ,újból ölellek, 
újból zsarollak,újból vétkezek
nem érted te sem miért büntetlek
de tudod ,hogy nagyon szeretlek.[W.B.]

Szeretnék---Vilhelem Margareta

Fájóan nyilallik a köd az éjben
keresi kékes hatalmát
fájnak a csókok nedves ajkamon
mik remegnek,s hullnak 
az éjben lágyan oszlatnak
ködös foszlányt . 

Szeretnék a csókod lenni,
szeretnék halk sóhajod lenni
szeretnék szent hited lenni
és benne mélyen elenyészni
csillogóan heverészni
ködös éjben tündökölni.

Szeretnék karjaid lenni,
két kézzel osztanék hitet
ajkamon csengnének szelíd
suttogások,szájamon csókos
dalok zengnének és várnám
a köd oszoljon el.[W.B.]

Ha elmész tölem---Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem csendesen,
ne nézz vissza kedvesem,
ne hallgasd érces hangomat,
ami utánad gyorsan szalad.

Ha elmész tőlem csendesen,
ne fordulj vissza sohasem,
csak karjaimat lásd meg tárva,
mik feléd nyúlnak vágyakozva.

Ne áruld el ,hogy kihez mész,
a sok téglák között elvész 
álmom ,s dallamosan ,édesen 
suttogom ;tudom merre mész .

Ha utoljára mész el tőlem,
ne állj meg ,mert nincs reményed
vad szél ellen nincs mit tennem,
menj tovább ,én engedem.[W.B.]

HAPPY WEEKEND

https://youtu.be/3QyEWbAqxRg

FOR MY FRIEND

FOR LOVE

HAPPY WEEKEND FOR MY FRIENDS

FOR YOU MY FRIEND

LOVE----ABOUT LOVE

Ott bent---Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van,
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-;ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet,
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan,
a perc csak enyém számlálhatatlan,
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.


Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága ,
s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó,
a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

A némaság----Vilhelem Margareta

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva , önfeledten
s a szélben szálltak röpkén 
apró szavak megrekedten .

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhökkent rád borultak
s csillagként forrósítottak..

Neked kitártam a csodák várát,
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa ,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcomon ráncokba futnak percek,
és minden lihegésem a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne ,
keresné régi ölelését ,
de ahogy karom köréd övezném
eltűnik a néma könyörgésem.[W.B.]

Boldogságban----Vilhelem Margareta

A boldogság szűz vágya lettem,
vakit az ábránd szelíd szépsége,
s cigaretta füstben halkan illan
férfias szilárd, büszke szépséged.

Hold fénnyel, árván tömöm fülem,
mert szilárdan várok a csók zenére
és hegedű zenébe fullad az este
süket, csalóka húrtalan rezgésben.

Mert nincs olyan édes emlék ,
mi szállna, zengve himnuszunk,
s lelkem sötét bánatos neszére,
körül táncol utolsó csókunk.

Valami bántott,s oly távoliak
a bölcs türelmek szívem körül ,
finoman fogom kezed, s mosolygok,
mert még a tegnapban vagyok.

S vártalak kint boldogságban,
a lombtalan fáknak árnyékában
csöndességben s halk sóhajomban
édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Viharban---Vilhelem Margareta

Szél seper,esö esik fellegek 
ködös párája kavarog,
s szétnyílt sugarak keringenek
az esti fátyolban s búg ,

a vihar szaggatott vágya,
s mohón magához rántja
a bozótban lapuló leveleket
szétmorzsolva testüket. 

Fák testében egyre beljebb
furakodik a megvadult vihar ,
s tombolva mérgesen tépdesi
pattogó ágiakat.

Megtépett gyöngy szinü galambok,
vergődnek vadul egymást kergetve
búgnak fészküket keresve
s csapkodva szárnyaik fürdenek
a zavaros fényekben.

Minden zúg sebesen repülnek
varjak kormos testekkel ,
s lilás vihar örvénybe keringnek.
szél seperte medrek felett .

Terjed az orkán feszültségben
csak úgy izzanak erdők hegyek
s hajladoznak a fák megtörten 
ágas-bogas ölelkezésben ,
a sziszegő szélnek veszettségében.

AZt,hittem----Vilhelem Margareta

Hittem az igaz jóságban szenten,
az élet barátságos értelmében,
dicséretes erők erényeiben
mit magamban hordok rendületlen.

De az élet kegyetlen ,védtelen
szelíd szívemben legyőzötten
zengem csalódott fájó énekem
mi üresen kong értelmetlen.

Ha gyengül jóságom erőtlen
diadalban lesz foszladozó éltem ,
gyáván pengetem lantos énekem ,
s összehullok kegyetlenségben.


Mert egyre a rossz diadalmaskodik,
sátáni eszmék tüzes vétkében ,
s rángatja testem azúrkék égbolton,
míg átkarolnak jóságos angyalok.

Ne légy bizakodó, s naivul szelíd,
üvölts ha bántanak kegyetlenül , 
zengjed bátran törékeny jóságod,
szelíden védd meg szent igazságod.[

Ha már---Vilhelem Margareta

Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
 színes szárnyak repdesnek a szélben
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat
felettem apadnak kimúlt ragyogások
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem 
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]