Honnan jönnek emlékek a szívbe ?Ha visszanézel szinte hihetetlen ,hogy valóság volt minden édes tettmely örökre rád zárta az éji sötétet.Játékos füstként omlik az életeda márványnál is fehérebben festringatod magad kedvesed mellett ,ki feléd hajol tüzesen , szítja véred.Boldogan, még félszegen figyeledtestének vonalát fürkésző tekintetéts hiába áll magasabban felettedalattvalód lesz mámorból eszmélve.S a boldogság heves öröm perceiben.már agyad sem gátol víg gyönyörben nem érted hogyan lelted merészségede ritka perc drágább akár egy ékszer .Mennyi emlék zenél követelőzően ,derű imbolyog halkan képzeletedbenössze esküdt kapcsolata a szíveknekamit a testek közelségében élvezel.Ma már csak az emléke jut szívedhez ,de régi vétkeid mind veled döcögnekés ha új szerelem néha-néha betéved új világot hoz,hátrahagyva a merészet. [W.B.]
Epekedni szemérmetlencsókolózni érzelmesenlánccal összekötnia jelent s a végtelentmindazt mit leheta voltban , jövőben ,mert nem tudhatod mennyi lesz az áraannak mi kifáradés züllötté válhat -az ige.Vétkezni minduntalan -miközben még szólhatszszerényen ,összetekerve ösztönösen -a csendetés úgy lelniérdemeket ,mint aki már tévesen ,de értelmesenelvesztette amit keresett. [W.B.]
Kezdhetnénk újra a menést újra szőve terveket magamhoz láncolnám testedsokat elbírna testem .Üdvösséggel keresném imámmély gyökerekkel ,s mit ma lehet ,holnap is akarnámmegszentelt elvekkel.Megszokottá vált a régi járatunka gyűlölet másánmost látom lázadó háborúmatnem zavarja sámán .Konokságom nem ismer határtderűs árnyalattalkeresem jussom ,akár eladnámcsókok illatával.Egy -egy nap boldog örömérerám köszöntött zene,míg kezdődne hűvös szürkeségeifjúságom szétfoszlik benne. Egy percre megállok,hátra nézvecsónak száll a Marosra ,szívembe beköltözött a szerencsecsak nézem parton ülve.. [W.B.]
Megbokrosodott éjszaka utánundok tökéletességlep megmely menekvésre kényszerits bűnbánóan hagyom ágyam vetetlen .Bocsánatba torkollik mindenmiközben felveszem kék harisnyámmely talán kivédneegy újabb perzselőkéjes simogatástátitatott sejtésselmint egy vigaszkénthogy éjjel csak ennyire telt.A szerelem túl gyors volta nászi ágyon,egy rövidzárlatos kívánatveszedelme, melycsömörbe torkollt ,mikor asszonnyá tettszavak nélkülvéget nem érő éjszaka átférfi ösztönökre bízvaa durva cirógatást .Kérdésem válasz nélkül maradcsak cigaretta füst remeg enyhén lilás gőzbenmindenfeleés a csend beszél ,mig két szempár figyelme tanúskodik reggelbena történtekről .Majd a délelőttben hálafélét érzek személye irántegyüttlétünket egyengeti maga módján ,szereti a kék harisnyám ,mely biztos meleget terjeszt üzenetkéntfeszesen álló combomon.Bosszantott a csalóka vágymely unta mára sikamlós vergődő szerelmet ,csapzott hajunk összevegyült s ölembe szelíd melegségkeményült ,szótlanná téve betelésünk .De a kérdés mindig elkerülifigyelmét ,s gyengédségem tettre készen szerelmet mímel ,mert a kérdés egyszerű lenneaz a "szeretsz ? - szósosem hangzott el. [W.B.]
Vajon mit akar bennem a léleklehet ismeretlen Hold istenekazt hiszik kicsikarnak tőlem valami újat ,szentebb kegyelmet.Mert nem engednek lélegzenembármerre megyek egyre követnek ,nem tudnak csodát tenni bennemszorítóba kerültem , szívem éhes.Szemfényvesztő játékuk keserves ,hogy mit jelent nekem , nem értemtudom még benne van az időbenhalaszthatatlan kézenfekvő képlete.És nekem a véletlen körülményekmuszáj lépést tartsanak lelkemmel ,az istenek ott köröznek hol lehettanuk nélkül ,én a meglepett félek .Hát ugyan, szenvedtem már elegetkönnyedén is meg kinkeservesen ?Engem már sodort el fals szerelemnem vagyok zárt ,reménytelen eset.Zsákutcába terelnek nyílt szemeklehet valószínű eshetőség jelekkelvalami misztikus istenek keresnek ,új életet adni mint Gaia gyermekének. [W.B.]
Női mivoltom mindennel felmérizzadtan figyelem ,őrizgetemajándéknak szánták az istenekreagáló képességem oklevelét.Nem férfi akarat petyhüdtségeömlik szét bennem sikertelen ,kik tapintatlan restség ürügyénterelgetnék a kéj hevét bennem.Folyton figyelem értelmesen ,a férfit ki ösztönre született születés bókként köszönhetőenkihasználja a női test erejét .Mégis van egy hiány érzetemnem bonyolítanám érettük életemvégül is boldog vagyok egyedülszerető mindig akad szerelemre.Férfi esetek köröznek mellettemkísérnek utamon ,jönnek-menneksosem lesz úgy , ahogy az elejénde fele bú, fele öröm az élet nélküle.Már az összes lehetőség elvetettnehéz létemet én is nehezítettem ,szerelmeskedés ,főzés,veszekedés ,elbocsátó sírás ,kibékülés ,menekvés . Ma megijedek ha tükörben nézekfáradt arc tekint vissza , színtelen ,finoman beállított verőfénybenbarna hajam ezüsttel vegyülve . [W.B.]
Néha egérutat nyer az emberkeserűséggel szívébenfájdalomra buzdítja haragját ,szeme Iriszébefriss törések szikráznak öntudatlan ,minden szív ütemében arám zárlat kattan .Volt és nincs időknek határánmég áll, mint szobor merevena kéj sóvárgásas ki tudja melyik igébentorlódik varázsbahogy olvadjon magába .A tegnap még élt, hosszú mesébekerekítve önbizalmat,a ma a csüggedés napja s ki tudja meddig marja savval átitatvaegyetlen bánatát .Meddig tart a határ ,meddig él a hit ,ki kit bolondít ?S miért nem ordíta messziségbeegyetlen kiáltásszenvedéssel teli ,szégyenfolttal telvemely bátorságra buzdit hova tovább határozottan ,lesújtva azt ,kit bátorit. [W.B.]
Ritkán látni ily szép éjszakáttele-hold forog az égenlágyan hinti sugarát végtelenbenfényesen , ritka hűvös fehéren.Látókörömbe beleesik rendreminden titok leskelődve ,szállnak halkan harmatos légbenálmainkba beleskelődve.Én vagyok csak magam ébrenkísértések hold fényében ,mesés árnyak futnak szerte széjjels én követem vérző szívvel.Csillagok köröznek mellettem reszketve a nyári est melegében ,taposom az utat már sok-sok évea fényes hold mezejében.Levél sem mozdul a nagy csendbena hold sok titkot lehel ,s minden titok egy külön álom életfehér szárnyuk megigéznek.A némaságban eltűnnek az emlékeka hold fénye csupa élet ,a napfény még messze nesztelenomlik szét s a fénybe vesz. [W.B.]
Megfogant búcsú szavad nehéznyomja vállamat kegyetlen ,bár szokatlanul derűs lett az égbennem a szavak elhaltak rég.Múltamban kereslek , lehetetlenmás jelent festeni emlékemben ,nyomasztó hangulat járja kőrbetestem vonalát egyre rendületlen.Fakulnak napok mind ősziesebbekfényes sáv húzódik az éjszakában ,ki gondolta volna hogy a sok bánatennyire sodorja fátylát önmagának.Régi életünk most kit cserélne felszét fújt gőg hazug rettegésével ,kegyelmet ki kapna figyelemmelha ily hűvösség fedi törődésünket ?A hűség szavak egyre sötétebbekengedelmesen szilárdulnak velem ,minden búcsúban kissé eltemetemszemed pillantását az én szemembe. [W.B.]
Azt teszem mindig mit nem akarokszabadon feleselek hangodra ,terhem magtalan üresség szavasorsom általad elátkozott csata.Lelkembe nézek néha kutatvanem értem micsoda őrület zajazengi himnuszát húsomba marvahazugságaid ,kicsiket,nagyokat.Hazudtam én is, te is jól tudodegyszerre ragyogtak vackukonálltam s néztem se jobbra se balracsak ahonnan téged vártalak arra .Szívem megtelt keserű méreggelnem ettem nem ittam ,könnyekkelbúcsúztam bennük fájdalom vádolt ,te meg most sem érted ezt a dolgot.Csak két szemed cirógatott néhaszád néma volt kezed nem simultkezembe,nem marasztalt utoljára ,vállunk összeért ,nem is tudsz róla.Hogy ki volt a vétkes sosem összeüt ,százszor elváltunk majd újra együtt ,nagyokat hallgattunk ,utána,csatáztunk ,majd könnyek között örökre elváltunk. [W.B.]
Utolsó esténk együtt magáért beszéldzsungel örvények között a sötétben ,semmibe vetted a szavak jelentőségét ma is szabadulni akartál lengén tőlem.Nem lehet hogy gyűlöletben éltünk egymást ölni akartuk, vadul irigyen ,taposva egymást sárban jéghidegenharapni ,karmolni átkok keservében.Lehet megállt bennünk egy magyarázatvalami ingerelte fáradt bizonyságunk ,érzem a holt csend minden recsegésétakármi jöhet ez időben az érdeken belül .Egyre küzdünk, mint élők s élettelenek ,árnyak ,elemek, tikkadó megrekedések ,álmunkban angyalok ,kisírt szemekkeltíz parancsolattal őrzik a törvényeinket .Boldogtalanok vagyunk a nem létbenörvénylő tanok kerülgetnek sötétségbens minden ami élt szívünkben nem is rég ,más irányt váltnak ,az utolsó szerepig . . [W.B.]
Oly értelmetlen ez az egyedüllét ,életem rejtelmes ,szenvedélyességszele leng ,zárt rendbe tereli létem ,sóhajom már rég szívembe költözött .Kínos szenvedélyek tengere lengszabályozzák agysejtjeim elveitkeringésemben vért hiányoló sebekszarusodnak kérgesen szövetekbe .Remény és látomás szemem tükre bőrömhöz tapadnak keserű ízek ,testem éhe, szomja epedve szenved meggyötört szívem üresen lüktet. A híd ahol gyakran találkoztunkkarfája mállik ,akár mélybe hullt ,a víz ring zöldesen elérhetetlenilyenkor kívánlak , hozzád mennék.Meddig kell még várjak érettedbolyongok csendben amíg elérlek ,függőhídat építek te kedvedre édes ,
hogy csak egy pillanatig jöjj elémbe. {W.B.]
