nyomja vállamat kegyetlen ,
bár szokatlanul derűs lett az ég
bennem a szavak elhaltak rég.
Múltamban kereslek , lehetetlen
más jelent festeni emlékemben ,
nyomasztó hangulat járja kőrbe
testem vonalát egyre rendületlen.
Fakulnak napok mind ősziesebbek
fényes sáv húzódik az éjszakában ,
ki gondolta volna hogy a sok bánat
ennyire sodorja fátylát önmagának.
Régi életünk most kit cserélne fel
szét fújt gőg hazug rettegésével ,
kegyelmet ki kapna figyelemmel
ha ily hűvösség fedi törődésünket ?
A hűség szavak egyre sötétebbek
engedelmesen szilárdulnak velem ,
minden búcsúban kissé eltemetem
szemed pillantását az én szemembe. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése