dzsungel örvények között a sötétben ,
semmibe vetted a szavak jelentőségét
ma is szabadulni akartál lengén tőlem.
Nem lehet hogy gyűlöletben éltünk
egymást ölni akartuk, vadul irigyen ,
taposva egymást sárban jéghidegen
harapni ,karmolni átkok keservében.
Lehet megállt bennünk egy magyarázat
valami ingerelte fáradt bizonyságunk ,
érzem a holt csend minden recsegését
akármi jöhet ez időben az érdeken belül .
Egyre küzdünk, mint élők s élettelenek ,
árnyak ,elemek, tikkadó megrekedések ,
álmunkban angyalok ,kisírt szemekkel
tíz parancsolattal őrzik a törvényeinket .
Boldogtalanok vagyunk a nem létben
örvénylő tanok kerülgetnek sötétségben
s minden ami élt szívünkben nem is rég ,
más irányt váltnak ,az utolsó szerepig . . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése