tele-hold forog az égen
lágyan hinti sugarát végtelenben
fényesen , ritka hűvös fehéren.
Látókörömbe beleesik rendre
minden titok leskelődve ,
szállnak halkan harmatos légben
álmainkba beleskelődve.
Én vagyok csak magam ébren
kísértések hold fényében ,
mesés árnyak futnak szerte széjjel
s én követem vérző szívvel.
Csillagok köröznek mellettem reszketve
a nyári est melegében ,
taposom az utat már sok-sok éve
a fényes hold mezejében.
Levél sem mozdul a nagy csendben
a hold sok titkot lehel ,
s minden titok egy külön álom élet
fehér szárnyuk megigéznek.
A némaságban eltűnnek az emlékek
a hold fénye csupa élet ,
a napfény még messze nesztelen
omlik szét s a fénybe vesz. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése