szabadon feleselek hangodra ,
terhem magtalan üresség szava
sorsom általad elátkozott csata.
Lelkembe nézek néha kutatva
nem értem micsoda őrület zaja
zengi himnuszát húsomba marva
hazugságaid ,kicsiket,nagyokat.
Hazudtam én is, te is jól tudod
egyszerre ragyogtak vackukon
álltam s néztem se jobbra se balra
csak ahonnan téged vártalak arra .
Szívem megtelt keserű méreggel
nem ettem nem ittam ,könnyekkel
búcsúztam bennük fájdalom vádolt ,
te meg most sem érted ezt a dolgot.
Csak két szemed cirógatott néha
szád néma volt kezed nem simult
kezembe,nem marasztalt utoljára ,
vállunk összeért ,nem is tudsz róla.
Hogy ki volt a vétkes sosem összeüt ,
százszor elváltunk majd újra együtt ,
nagyokat hallgattunk ,utána,csatáztunk ,
majd könnyek között örökre elváltunk. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése