2018. szeptember 13., csütörtök

Csendes nosztalgia---Vilhelem Margareta

  1. Csend és téboly a kobalt égbolton
    alatta kékes tükör sziget mélyponton
    csak sirályok sikongnak a semmiben 
    és csend öleli át töprengéseimet

    fejem felett rám hajló faágak mellett.


    Látszólag csend a múló élet nyomán
    csak a szél citerál betakarva nyomát
    egy görnyedő fa alatt az üres padon
    valakire várok ,hogy lázitsa a hangot
    de csak egy magam vagyok monoton.

    Valamikor magasra tört a láng felettem
    lázban pirult fiatalságom röpködése
    majd izzadtam heves napsütésben
    ma már csak szél seper csendben 
    szerelem gyümölcsét felébresztve .

    Mert csak ideiglenesen vagyunk e földön
    csökkentem ritmusom , megadom erőm
    túlnövünk. szinte mindent az élet szinten
    csendben meztelen lábakkal a jelenben
    magunk nosztalgiájával hiszékenyen. [W.B.]

A csend leple---Vilhelem Margareta

Csendet sző az éj
oly kékesen sötétet
kékesen villogtatja nyugalmát felém
mert sehol sincsen rend 
csak csendben szövöget 
illatos mámort remegve
és beborít türelemmel
hogy átéljem csendemet
és mélyen harap belém
mert bennem sincsen rend.
Ma minden oly sötét ,
de karján ringat a csend
betakarva álmaim világát
és reám borítja a csend leplét
elnémitva örök félelmem .
És vágyom e csendre 
mert zajtalan,simogato kezek
és a szavam is csend lépte
csak a türelmem éget örökre
O,de jó a csönd. {W.B.}

Egyszerű szó-----Vilhelem Margareta

Bárhogy is mások vagyunk ,
egy biztos ,hogy szeretni vágyunk
mert a szerelem egy alkalmi vágy
nem tiltakozik meghúzva magát
nyíltan játszik a játékban ,
mert semmi sem jön ajándékban
mert múltjából érkezik jövőjébe ,
kitárja szűz létet egyszerűen
nem zárt és nem oldja semmi sem
csak adás után a visszaadás
fogja kézen szeretettel
adni vágy ígéret hitével ,
test és vágy végtelenjében
egybefonódik békésen 
nyelv nélkül beszél könnyezve
és ismétli mindig ugyanazt 
az egyszerű szót,de valósat . [W.B.]

Nyári világ----Vilhelem Margareta

Ma naposabb az ég
könnyebb a szél fúvás
andalító harmóniában
történhet bármi más.

S a lankadt virágok
tikkasztó hajnalban
kornyadt bóbitával
akar lángra kaphatnak.

Csak a napraforgó
tartja ki napnyugtát
aranysárga hullámain
egy -egy pont naptalan .

Elvarázsolt nyár világ
szomjazó fulladásban
másodpercek futamában
bele hull saját forróságába.

Vöröslő égen felhő lebeg
helyet ad az öreg Holdnak 
majd vígan búcsúra megy
alatta a föld tovább menetel.


Kései madarak éji táncára
a nap visszatekint a kis csodára
beárnyékozza a fák sorait
hogy tisztán láthassa madarait.[W.B.]

Világom a tükörben----Vilhelem Margareta

Bonyodalmas világom tükörképén
már semmi sem marad fényesen
csak vágyak csillognak szemtelen,
kérdőre vonva elherdált életem.

S rajzanak liliom illatok füstszerűen
fehér ruhában szállva mezítelen
mert csak ennyi maradt énnekem
s a tükröm felakasztva énelőttem .


Várok egy szót egy mozdulatot
mi kimérné valós világom útját
s hol lehet szebbet találnom valóst
mint tükröm töredezett pillanatán .

Hadonászok szívem nyomortanyáján
lehet hóbortos lesz gyanakvásom ,
átnézek tükröm holt tündéri tisztásán
szívembe zárva kevés boldogságom.

Lehet csak azért---Vilhelem Margareta

Lehet azért vagyok vidám
mert nyár van
de lehet csak azért mert kékségből áll
a felszabadult Világ .
Lehet tűzpiros rózsa kedvéért
vagy talán a napraforgó
sárga szirmaiért.
Lehet azért vagyok vidám
mert július van
fák és falevelek remegnek
színes kavalkád rajban ,
vagy csillagok ragyogása 
mi felhőkből kimered.
Lehet azért vagyok vidám
hogy halkan suttogjam neved
bár hangom sincs
és torkom kiszárad
ha simítom kezed.
Vagy lehet a szívembe fújt szellőért
a holdért ,csillagokért
mi energiával tölt meg
vagy csak mosolyodért 
mely virít mint a napsugár
és mindig rád emlékeztet
megvigasztalja nyugalmával
a nyugtalanságom,lehet
csak azért .{W.B.}

Konokul------Vilhelem Margareta


Úgy lüktet bennem a némaság ,
s tűröm sokszor a végzetem
sokszor szólnék ébredésben ,
de hangom dadog ércesen .

Felkavart érzések dimenziója
percről- percre idegen lesz ,
összekuszált ingerültségemben 
zavartan hallgatok szelíden .

Kutatom kérdően szemed
most a némaság csendjében ,
bánt a hozzád kötött emlék
de közelséged boldogítja létem.

Mondanék ,de szorít torkom
zakatolnak bennem szüntelen
édes szavak, mik kínoznak 
értelmetlen , mert kellesz nekem.

Bár idegen lett minden körülötted ,
fáj a szó, mit ki nem mondhatok
és szüntelen feléd futnak emlékek ,
de én csak konokul hallgatok . [W.B.]

Sepert léptek---Vilhelem Margareta

  • Szemünkben villám kél
    ha én megyek ne keresd
    eltűnt léptemet ,
    rendre
    körül fog majd keserved
    egyszerre 
    és maga után vonja 
    a rengeteget.
    S ha villogó láng csap fel
    a zölden, vörössel ,
    elégeti lábam nyomát
    nem látod hova lépek .
    De te csak várj ,ne félj 
    sérelemből adódó viszály
    nem egy nehézség ,
    de csak védd türelmed
    s ha valami fáj
    seperd lépteimmel
    terhelt szíved ,
    s a különös menekvést
    mi örökös csalódást
    okozott
    két fél között.
    az marad kettőnk
    között .
    Ez történt eltűnt lépteimmel
    a rács kerítés mögött ,
    még a Hold is nevetett
    túlbuzgóan,fényesen.{W.B.} 

Vivódás------Vilhelem Margareta

Szendereg benned a láz
balga kísértéssel
felhevült tested ádáz ,
csurog verítéked
megrögződve , kimérten
hol itt hol ott pirulnak
az illatos virágok között
tömjénfüstös aromák ,ízek .
Mert kísért egy eszme
vérszemmel ,
az élet törvénye
magad jussát keresve 
mi volt az csekély ,
mi lesz , az mind a tiéd
sok ,kevés 
csak csínján bánjál vele
rongyosan tömörülnek
körülötted tettek,veszélyek
míg ébrenlétben
azúrkék égen villognak
apró zöld fények
bátorítva érzelmes
felhevült tested. {W.B.}

Szeles nyári illatban-Vilhelem Margareta

  1. Szél kavarog ,ág hever

    hársfa illat száll az égen

    szél süvít és jön az alkony

    madárka csendül az ágon.



    Zölden remeg a nyírfa lombja

    valahol hegedű vonóját húzza

    kíséretül sok tücsök segít

    fájdalmukban keservesen.



    A föld csak zöldet teremt

    harangvirág mézet termel

    borús ég fény küllőt nélkülöz

    naphoz mind közelebb férkőző .



    Csodálatos harangvirág

    megrezzenti kis harangját

    takarodót fúj az estben

    megnyugtatja a lelkeket.



    Nyugodt varázs mindenfele

    az ánizs fűszer lehelete

    nyirkos füzek hajló ágat keres

    csendben belehull a csapdájába.



    Erdő mélyén szelíd virág halmaz

    nedves kövek alatt alvilág van 

    régi balzsamuk régen elszállt
  2. simogatják egymás szárát [W.


Nyári vihar--Vilhelem Margareta


  • Színes virágok között imbolygók
    ahol erős zeneszó harsog
    nyugodtan rezgő fény csobog
    hirtelen felettem az ég megropog .

    Ívelő madarak villogó színesen
    villám hasit keresztül testűkben
    kék fényárba úszik a természet
    rongyossá válnak zöld falevelek.

    Átkot szór rejtelmesen a szél
    átölel mindent , földet gereblyéz ,
    összeszedi hatalmas erejét 
    reánk csap a fák sárga résein.

    A nyári illat burjánzó aromáját
    hirtelen megcsapja kegyetlen
    rügyek pattognak ,szirmok hullnak
    víz szagú párát omlaszt kigyúltan .

    Kékes fecskék egymást kergetve
    villogó testük lombot keresnek 
    zsongnak bogarak tűzpiros égen
    majd föld alá bújnak ijedségükben.

    Hirtelen meggondolja magát a szél
    irányt vált ,másfele harsogja zenéjét
    most csend piheg föld alatt ,égen
    de fák,virágok sóhajjal küszködnek .[W.B.]

Veszélyes hid---Vilhelem Margareta

  1. O várt a hídon ,én néztem
    szemeiben tündökölt a láz
    vad ,haragos nyugtalanság
    mitől semmi jót nem reméltem .
            Fordult a kocka ,
    én megálltam ,ő nézett hosszan
    visszafele útnak nincsen nyoma ,
    szájamban keserű nyálam 
    megcsuklott torkomban .
    Híd közepén nincsen karfa
    rozoga ,billenős kartámfa 
           
    és két ostoba:

    egyik aki csatát nyerne
    másik aki már nem bírja
    holt avar szomjúságát
    még a láz is bírná végóráját
    rozoga híd kényszer nászát .
    Zizzen a kiszáradt termés 
           halálos csendben 
    a híd karfája csak egy halk
    hulló lépes a víz gyászán
    csak egy csepp lesz rándulása
    míg agyadban százféle gondolat
    betolakodik gyilkosan ,
            tanú nincs ki lássa
    ki kit kergetett a halálba. {W.B.

Sinpárok szerencséje----Vilhelem Margareta

Ha hagyod elmenni szerencséd 
párhuzamos sínek pályáján ,
lehet mégis összefutnak veled
a vonalak erős vonzó máglyáján.

És látod magad fennakadva
tornyosuló villany kábeleken,
lent őrült tolongás síneken
és mindenki csak téged figyel.

Kín fészkel kebledben hévvel
hűvös szelek hegyén lebegsz ,
csak árnyak zúgnak a mélyben
látod magad reszketve, elterülve.

És keresed szerencséd meztelen
vonalak hullámai feléd rezzennek ,
karjaid tehetetlen gyengeséggel
kapaszkodnak kéken izzó égben.

Sárgán lángol a villany vezeték
kábel-belek szikrákat öntenek
sínpálya holt ága összecseng
vércse vijjog a szélben feletted. {W.B.}

Játék a tengervízben ---Vilhelem Margareta

Hajnali fullasztó káprázat
hol tündököl a varázslat
lángoló sugarak még bírják
forrón a kemény éjszakát .

Védtelen a leégett tested
sütkérezik röviden tömören
borod átlátszó vízbe lebeg
szomjat húsit vízzel edzetten .

Holnap talán már langyosul
kérdőre vonod napos barátod
lesz -e forró még napos kedve
ha árnyakba bujtatod tested .

Felvértezve szalmakalappal
néha sötét napernyő árnyával
lábad meztelen homok szúrja 
tengert megedző nap játéka.


O tenger !Álmaim kirakatja
zúg a kékség hullámot borítva
megtépdesi tested erről arról
közben medúza szúrja talpad.

Játék vagy , nem játék sosem tudod
de hullámos tenger vizét bámulod
kalimpálsz kézzel lábbal ide -oda
alig tartja tested a víz vad pupillája .{W.B.}