Ahogy telnek évek--Vilhelem Margareta

Ahogy telnek az éveid,
valami megtörik benned ,
bókolnak kemény bánatok
lassan keringnek a dallamok.


Érzed, ha becéznek,kezek,
szikra töredezik szerteszét
langyosodik tested ,ideged,
beléd furakodik a szeretet.

Minden porcikád kívánja vadul,
tüdőd illatoktól szélesre tágul,
átfut rajtad egy rejtett zápor,
valami ősi érthetetlen mámor.

Fogyó reménnyel táncolsz ,de
felgyúl benned a tánc zenére ,
körtáncot jársz vidám ütemre ,
tüzesen járod nagy örömödre.

Te vagy megint az , ki voltál,
érzed bőrödön a párod illatát ,
újból beled száll a vágy ,s vár,
hogy újból villámokat fogjál. [W.B.]

Ma tiéd vagyok--Vilhelem Margareta

Kedvesem ,ma tiéd vagyok,
fojtogatnak téged is a vágyak,
mert én vagyok a magányod,
a feletted ragyogó csillagod .

Szomjasan vársz ,kacagva,
csókodnak vagyok a varázsa,
tárt karokkal hívnak hangok,
mik színesen bújócskáznak.

S, ha véletlen kéken kicsúszik
szemedből egy röpke pillanat,
az mind az én lelkemre tapad,
sóvárgó szerelmem nem apad.

Örömröl dalolnak szemeid,
bársonyosan fognak kezeid
szájad;ölelj, szorosan kéred
es én mindent odaadok néked. 

E büvös álomból felébredünk,
szorosan másnapot álmodunk,
csüggedten nézzük a perceket
es pirosas kéjjel szenvedünk.,,,,,,[W.B

A sorsod---Vilhelem Margareta

Téged is kínozni fog a bánat,
ha megcsalni fog barátod,
majd érezni fogod az ostort,
mi kéri jussát, s rád csap.
Téged is utolér a szenvedés,
törölni fogod arcod szennyét ,
kézzel kapálózol az átok elől
és kérni fogod a birtoklást.
Majd gyöngyözni fog a szemed
majd árván fogod látni magad
szép lassan minden elédbe ér ,
csak várj,még messze a vég ,
de látni fogod elvesztett álmod,
és szeretni fogod a puha ágyad
hol úr vagy s ,belefúrod magad ,
mert senki nem ment ki majd,
ha életedet szétrontottad és
futnál,de bénán állnak lábaid,
hagyod rád csapni a fájdalmad
hagyod inogni ,rezegni ideged 
és kívánod bár ne te lennél,
de utolér a menthetetlen vész..
Gondolataid elhagyják agyad
úgy érzed ,hogy már nem te vagy.
A sorsod akarata vívta harcát
bár sokszor lesz ö a barátod[W.B.].

Keresem magam---Vilhelem Margareta

Keresem magam a régi időben,
de csak a jövőt látom,
mert minden nap új és új jelenik
vajon meddig várok.?

Lehetne e,a kérdést szótagolni
és idézni régi látást?
Vagy csak haladok sorsom elébe,
megtört időbe.veszve 

Szeretnek újból fiatal lenni,
ifjú szemmel látni,
de már csak a jövőbe nézhetek,
és ködös ablakon látok.

Bár sokat vesztegettem a kórból,
de vidítottam embereket,
lehet volt a közönynek mértékem,
a rossznak,jónak nevettem.

Most csak vakon látom jövöm 
mert ablak nincs sehol
a végén csak kísértet lesz belőlem,
hogy meglássam mit tettem.

Így már nem fájhat semmi sem,
mert ablakom nincsen,
talán minden szásszor jobb lenne,
ha legalább volna szerencse,[W.B.]

Kigyúl a táj----Vilhelem Margareta

Kopár minden mélyen,
vadul lobban a köd,
a távolban semmi sem él,
minden csupa feketeség

Az elhagyatott sötét Ég
holdat karikázik fényben ,
üszkös fa lombok tétován ,
menedéket lengedeznek.

Oly kísértetiesen nyargalnak
a lehullott fa levelek,mint
gomolygó bánat fellegek ,
cseppentenek leheletet..

Megdöbbenve megállok,
szomorúan megborzadok,
mintha kísértetek járnának,
a láthatár sötét vak peremén.

Furakodik az ősz csoszogva,,
zörgeti sárga fogsorját ,
ködöt önt ,szelet és esőt,
és hozza szelíden az elhalást.

Néha kigyúl naposan a táj, 
sárga fények dobálóznak,
de az örült fellegek alatt,
az ősz megöli az örök nyarat.[W.B.]

Szép volt, ami volt --Vilhelem Margareta

A ligetben sétáltunk este
törékeny ágak simultak ránk,
kis pelyhes, selymes leveleiket
a szelek megsimogatták.

Te csendes voltál ,bizonytalan,
hozzám simultál oly sután,
szíved nem vert oly lázasan
kezed lankadva ült a vállamon,

Sebtében simultak a hangok,
rebbentek apró hunyorok,
csendesen néztük egymást,
és halkan ,némán elhúzodtunk..

Te siettél, mondtad ;jön az éj,
mentél gyorsan, hamar vesztettél,
tudtam szívedben bezárult a kapu
nem lehet kinyitni ha szürke ,szomorú .

A nyár elszállt,a hárfa nem zenél,
nem pengetnek régi regéket,
tücskök nem zenélnek a hidegben,
szerelmünk sem tarthat örökre.

Fagyos szívünkben kimúlt a láng
talán láttuk a hulló csillag porát, 
többé nem lesz kacaj,forró csók
de gondolj arra ,szép volt,ami volt.[W.B.]

Illatos ifjúság---Vilhelem Margareta

Lassan elfakul ez a szép élet,
nem lebbenti színekkel létét,
gondoktól megszabadulva él,
lassan lehull minden fa levél.

Megtanulod majd elfelejteni,
és siratni tünö ifjúságod,de 
azért keresed kedvesed kezét ,
vágyat ébresztve simogatod.

Eltűnt időkben néha restelled
a vágyat, mi simítja lágy tested,
a megfakult élet reád vigyorog,
neveti a fájó,lüktetö akaratod.

Táncolhatnak szőke sugárkák,
odakinn minden ragyoghat,
szívedben búsan szólnak a dalok,
mik siratják múló ifjúságodat..

Lelkedbe emlékek születnek,
a gyermeki álmok megremegnek,
és fájni fog az illatos boldogság 

ami körül fogja megalázott tested..[W.B.]

Visszahozom---Vilhelem Margareta

Most még kerget vidáman kedvem
most még forr rubin színű vérem,
most még repes csodásan az álmom,
és még negédes csók van a számon.

Ha majd keservesen vergődnek évek,
esetlenül hullnak fakóra perzselve,
lépteim halkan,oly mereven mennek
botladoznak és én mélyen elmerengek.

Olykor majd rábízom magam az árra
a rohanó emberi tömeg sodrására,
szemeim lehunyom ,kutatva keresem
a belém nyilalló fájó ,édes keservem.

Erőt gyűjtök majd az alélt testemmel,
meztelenül vágtatok az örök ős mezőre
és mint akinek soha semmije sincsen,
átölelem kedvem ,ö lesz új életem.

És visszahozom a felvidító kacajt ,
a szép időket ,ahol a vérem maradt ,
a pázsitos csókokat,amiket rám szabtak,
vidám kedvemet,s a csodás álmomat.[W.B.]

A bölcsesség---Vilhelem Margareta

Nehéz néha értelmesen,
tisztán látni mindent,
törvényt pontban tartani
és bontogatni hitet.

Bölcs lehet az , ki táncol
vakon, a halál elébe,
kinek nem fáj tiszta lelke,
ha szeme szúr a portól.

Így háborgás nélkül ,szenten
nézhet bús világi rendet,
szeme soha nem ejt könnyet,
a vajúdó ,kínos szennyen.

Ha majd elfárad a kedve,
és becsukódnak az ajtók
a szive nem harmatozik
csak virágok előtt hódol.

Néha titkok futnak keresztül
minden ember arcán,de az 
emberi bölcsesség ápolja ,

a sorsnak örök mosolyát. [W.B.]

Az ösz---Vilhelem Margareta

Már elhangzott a boros ének,
telítődtek a fülledt pincék
nem száll légy a szőlőtőre
lúdbőrzik a dombok bőre.

A hangos dal tova rebbent
elapadtak kövér esték
lábujjhegyen halkan tipeg
a ködbe borult bősz öregség.

Az év mint egy homokóra
pora fentről folyik aláhullva,
minden csak örök halandó
de az én őszöm nem mulandó.

Az én életem csak vesztendő 
kit elengedtem nem lelhető,
szépen elapadtak én mellőlem
barátaim, kiket úgy szerettem.

Állok merengve a sárga őszben
keresem kiket nagyon szerettem,
de csak rozsda marta fa levelek
hullnak rám és eltemetnek. [W.B.]

A nagyszürke ház---Vilhelem Margareta

Valahol kis utcában nagy szürke házban
örök békesség költözött a szobába.

Nagy hideg van kint, itt a melegben
forr a bór és sül a hús a kemencében.

Szívek laknak bent oly gyerekesek,
az ablakok melegen benedvesednek .

Ide költözött a Világ minden szeretete
bár kint az ónos eső szürkén körülvette.

Felszabadultan járkálok merészen
úgy érzem szívemet mintha lebegne,

Kecsesen lépkedek a bútorok között
érzem figyelnek ,tudják, hogy örülök.

A két lélek; néznek légies mosollyal
testem érzi és mindent összefoglal.

E két érzéki személyből árad az élet
kutatják arcomat ,vajon ezt reméltem?

Csak állok és nézem ;ez volna a béke
ez volna számomra a nyugalom szigete?

Oly jó volna itt maradni mindörökre
ultraviola gyöngyöt keresni szemükben.

Kint az udvaron a sárga rigó füttyent,
jelzi távozásom , puhán vállamra repked.

Angyalok háza ez nincs duzzadó hatalom,
hol te vagy az úr a lélegző puhaságon.

Ahova a szeretet beköltözött isteni imákkal,
és a csókok az angyalok mindennapi játéka,,[W.B.].

Öszi játék---Vilhelem Margareta

Viruló fényben kergetőznek,
hajamon a szél gyermekei,
simogatom kezemmel sebtiben
csitítom játékuk íziben.

Fogynak napsugarak sejtően
vakítanak arany lángokkal ,
duzzadt álmatlan éjszakán,
csak árnyékuk marad talán.

Sietve ,szétborzolt lombokról
perdülnek zizegő levelek,
sárga utakon futkorásznak 
kergetik egymást nevetve.

Dudorászva zeng az égbolt
kemény hangon figyelmeztet,
a fellegek lecsüngnek az Égröl,
és rongyosra tördelik a földet.

Kacsint a Hold félig meztelen,
fújja hidegét szerte szét,
bevilágít a szemek tükrébe,

1/3 oldal Bejegyzések száma: 28 Szép az ösz---Vilhelem Margareta

Odakint az ősz sütkérezik,
de oly hidegen tekint felém,
lelkemben gyönge vágy ég,
repülni szeretnék,ha tudnék.

Az ősznek árnya elmereng,
oly szomorúak a reggelek
a csend pihen és kesereg
kimerült testem ?rettenet.

Mellettem fájósan ül beteg
kínos álom, ami született,
az ősznek örök holt porában
a hosszú nyár halk álmaiban.

Az idő tavalyi őszt hozott ,
bár az örök elmúlás az maradt,
a Világ hervad , nem kesergek,
bennem is hervad a régi élet.

Megbűvölten nézem a napot,
valóban nem értem a Világot,
egyszer születünk, aztán halunk,
állandó körforgásban vagyunk.

De a napsütötte dombokon,
az ősz az úr, az elmúlt hatalom,
az égen felhők gördülnek alá,
és száraz zajjal csúsznak tova. 


Szép az ősz ,oly szomorúan
ringatja magát fáradhatatlan,
lomhán meglebbenti szárnyait
és lombot zörgetve ásitozik. [W.B.]