Illatos ifjúság---Vilhelem Margareta

Lassan elfakul ez a szép élet,
nem lebbenti színekkel létét,
gondoktól megszabadulva él,
lassan lehull minden fa levél.

Megtanulod majd elfelejteni,
és siratni tünö ifjúságod,de 
azért keresed kedvesed kezét ,
vágyat ébresztve simogatod.

Eltűnt időkben néha restelled
a vágyat, mi simítja lágy tested,
a megfakult élet reád vigyorog,
neveti a fájó,lüktetö akaratod.

Táncolhatnak szőke sugárkák,
odakinn minden ragyoghat,
szívedben búsan szólnak a dalok,
mik siratják múló ifjúságodat..

Lelkedbe emlékek születnek,
a gyermeki álmok megremegnek,
és fájni fog az illatos boldogság 

ami körül fogja megalázott tested..[W.B.]