Öszi játék---Vilhelem Margareta

Viruló fényben kergetőznek,
hajamon a szél gyermekei,
simogatom kezemmel sebtiben
csitítom játékuk íziben.

Fogynak napsugarak sejtően
vakítanak arany lángokkal ,
duzzadt álmatlan éjszakán,
csak árnyékuk marad talán.

Sietve ,szétborzolt lombokról
perdülnek zizegő levelek,
sárga utakon futkorásznak 
kergetik egymást nevetve.

Dudorászva zeng az égbolt
kemény hangon figyelmeztet,
a fellegek lecsüngnek az Égröl,
és rongyosra tördelik a földet.

Kacsint a Hold félig meztelen,
fújja hidegét szerte szét,
bevilágít a szemek tükrébe,