Szép volt, ami volt --Vilhelem Margareta

A ligetben sétáltunk este
törékeny ágak simultak ránk,
kis pelyhes, selymes leveleiket
a szelek megsimogatták.

Te csendes voltál ,bizonytalan,
hozzám simultál oly sután,
szíved nem vert oly lázasan
kezed lankadva ült a vállamon,

Sebtében simultak a hangok,
rebbentek apró hunyorok,
csendesen néztük egymást,
és halkan ,némán elhúzodtunk..

Te siettél, mondtad ;jön az éj,
mentél gyorsan, hamar vesztettél,
tudtam szívedben bezárult a kapu
nem lehet kinyitni ha szürke ,szomorú .

A nyár elszállt,a hárfa nem zenél,
nem pengetnek régi regéket,
tücskök nem zenélnek a hidegben,
szerelmünk sem tarthat örökre.

Fagyos szívünkben kimúlt a láng
talán láttuk a hulló csillag porát, 
többé nem lesz kacaj,forró csók
de gondolj arra ,szép volt,ami volt.[W.B.]