Mert újra lehet----Vilhelem Margareta

• Titkos nézések ,halk szavak
  álmok egén kerítő szárnyak,
  tiszta szívvel fogant álmok
  elbódított lángoló vágyak .
  
  
  Zavaros ,daltalan Világban
  összefutottunk zavartságban
  karod felém nyúlt lombosan,
  s fájt csókod szám kapujában.
  
  
  
  Véletlen vagy kitervezett
  simogatásod mind velem lehet ,
  bohón kapkodok egyre utánad
  tárul szívem csalogatásodban .
  
  
  S úgy vágyunk egymást átérezni
  remeg kezünk ,szánk csókot beszél
  viharos szél fújhat reánk,
  álmodó lelkünk szerelem Világ .
  
  
  Vágyódó ölelő férfi karodtól
  vérem ereimben úgy kavarog
  s körülöttem szent ragyogások,
  csókjaim még lehetnek fiatalok.
  
  Mert vágytuk e perc diadalát
  parázna szó nem hágott át
  el nem súgott szent beszédek
  szívünkben új vágyat keltnek. .[W.B.]
  

A szerelem mámorában---Vilhelem Margareta

• Úgy űzött a vágy feléd,
  értelmetlen lázas érzés
  bőrömön ringott a kezed,
  ujjaim csókolták gyöngén.
  
  Türelmetlen mozdulatokban
  ahogy első éjszakánk esett
  ziláltan kergettük vágyaink
  s szívem szívedbe veszett.
  
  Kapkodó apró lihegésünkben
  benne volt minden csoda
  szoros kéjjel telt testünkben
  ikrek lettünk szívverésünkben .
  
  S vártuk a mámor ébredését
  felettünk kattogott a perc ura
  lágyan simultam mozdulataidra 
  összeforrtan birtoklásodra .
  
  Szívünk dobogott mint soha
  kegyegték vágyaink titkait
  kék szemedben fény csillogott
  s nedves víg ajkad kacagott.
  
  Oly boldog voltam karodban
  megrezzentem minden mozdulatra,
  zene harsogott a kakas szóra
  boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]

Megérte

• Elvonultak előttem Kék hegyek,
  regéktől kavargott a szél,
  karomban hordoztam vágyaim,
  de értelmem mindig révbe ért .
  
  
  Egy-két nyári esős estének
  vágytól bujdosó zavarában
  legszomjas szám búcsúzott
  talán könnyet is hullatott.
  
  Mert az érdem amit elértem
  napfényben tündöklött rég,
  a vihar nem érintette csúcsát,
  nem zilálta meg sóhaját.
  
  Mit learattam megért ,s szép
  megbékélt Világom érdeme,
  elértem kevélyen hatalmam
  bölcsességem megosztottam .
  
  Nehéz fakó napok arcáról,
  lerí múltamnak kegyelme,
  s fáklyás tüzeknek lengése
  büszkén hordozza értelmem . [W.B.]
  

Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta

• Égő szikrák ülnek szememben
  perzselő nap forrón égethet ,
  mert te vagy a Nap én nekem,
  neked dúdolom halk énekem.
  
  És ha kergetném rajongással
  balga álmom titkos vágyait ,
  mint csillag hullás a kék égről
  szétszóródhatnak pernyeként .
  
  Tiszta szívemben is szikrák égnek
  de ábrándként mélyen elásva
  csak dalom, mi színes virág lehelet
  nyílik, köréd fonódva örök múlásba .
  
  És ha majd a vágy néha elragad
  az álmodó Világ rózsa szárnyain
  szeretnélek újra magamhoz vonni 
  csókokkal érinteni égő ajkad.
  
  Te vagy a dalom szívem lángján
  nevedet halkan százszor rebegem,
  falánk bogárként szállok feléd
  köréd hintve bársony rózsa levelet .
  
  S a dalom - hiába, így van régóta ,
  lehet szikráknak színes ábrándja
  csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
  csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]

KIfakult élet

• Kifakult érdemek átszúrt rongyon
  tördelt imák térden toporgók,
  szenten hirdetett rút Világ képe,
  előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.
  
  Morcosan a Világ harcában hörög ,
  kitágult orr cimpákból a bú csöpög
  tágra nyílt szemekkel követed élted,
  vajon meddig bírja sebesen a lépted?
  
  Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
  ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
  ámító készséggel túlfűtött hévvel
  számolod magadban a hiány érzeted .
  
  Mert van egy út, amit megérlelsz
  tested, sejtjeivel hozzá beszélhet
  átrohangált életed kevéske érdeme,
  hogy voltál múltban és van jelened.
  
  Történelem meséli a kiégett éveket ,
  min átcsúszott tested,s lassan széled ,
  rácsos falakon látod a megtörténtet
  bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.]

Ha beszélnék----Vilhelem Margareta

Ha ,beszélnék,csengene hangom
oly messzire ,mint halk sóhajom,
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne,
ha simogatnék, kezem megbénulna,
arcodon maradna nyomban,,
ha csókolnék,csupa vad szilajjal
szájad káprázna,mint egy csoda .

Úgy vágtatnék vadul , éhesen,
csodája önmagamnak lennék
és fújnék lángot jobbra ,balra,
és mint űrben csillag, veszélyesen
rá esnék a te csillagodra.

Néha kemény daccal volnék tele
bölcsességem félre tenném
és kezedet eleresztenem , ma
életünknek kócos kusza dala
szállna könnyekkel, megsiratna
és simára domborulna örökre
az idők szava.

De nem lesz ,se ma, se holnap ,
az idő megmutatta fehér fogát
széttépte a zilált álmaink kócát
mik még gubancban lázadoznak. .

A varázslat------Vilhelem Margareta

• Ma már csak szeszélyes álom,
  s elenyészik a kegyelembe
  a fejünk fölött forgó ünnepbe,
  melyben gyönyörôk nyílnak
  s színekben tündöklő nyarak.
  
  De mégis talán a legszebb
  a teljes hibátlan káprázat arca
  ahogy félig egymást lessük,
  s gyanútlan játszadozunk,
  a tökéletes valós kihívásra.
  
  Honnan ez az ádáz értelem ,
  mi felrobban a lombtalan égen,
  s elménk homályos vágyai
  kitüremkednek bűnös sejtjeinkre
  apróra zúzva szívünk rezgésein.
  
  S a hangok mik pecsétként hullnak 
  remegtetik finoman lelkünk,
  s morajló kéjjé szilárdulnak
  nyomot hagyva testünkben,
  mik örök lángként suhintanak.
  
  S elfog hirtelen egy izgalom,
  zöldes fénybe bujt szemeink
  sötét szikrákat konganak,,
  s arcunkon gyöngyös verejték
  megalázottan gonoszul kavarog.[W.B.] 
  

Ugy-e nem bánod-----Vilhelem Margareta

• A várakozás mi céltalan menet,
  elhamvadt lángok ereje,
  bús életednek biztató kedve,
  emberi testedből eredő erő.
  
  Alázatos lényed tömjén füstös
  sorsod év ezredes kéjek ere,
  legszomjas ajkadon lepereg 
  karokkal átölelt örömök heve.
  
  Keresztbe kulcsolt karok titka
  nem számlálja kiújult mosolyod,
  karcsú ujjaid tördelik bátran
  játékos hévvel dobott csókjaid.
  
  Mert mindig ugyanazt zenged
  nem számlálod hányszor volt,
  kincset markol színes Világod,
  szerelmes örömök között epedve.
  
  Istennő voltál mohó tudással
  kiforrt érzelmek gyönyörű íze ,
  feltört szívedben zajlik az élet
  csókok izét omlaszt szerelmed.
  
  Ugye nem várod a keserű szót
  epedő vágyadban éberen szól
  a tiltott beteljesülés kimért keserve
  biboros rejtelmek csókjait ébresztve..[W.B.]
  

Hatalmad----Vilhelem Margareta

• Karjaimba tartalak már rég,
  testemben él a dicsőség
  félig lehunyt kék szemed
  lángot szór felém s melenget ,
  őrzőm arcod puhaságát
  szelíd szívednek dobbanását.
  
  Figyelem vágyaid kikötőjét
  sziget leszek hogy pihenjél,
  idegem már húron feszül ,
  őrizlek mintha foglyom lennél
  valót mondok s hazudok,
  hogy mindig veled mozogjak.
  
  Mert teljesen működő szervezet
  mi bennem lakik ,s tervezek
  csak percek ,pillanatok műve
  hogy szánk körül mosolyt szülne
  a figyelő szemek mik figyelnek ,
  s nem ismerem a féltékenységet.
  
  
  Vágytól szakadok, szívem kattan
  ereimben a vér lobban ,
  cinkos tekinteted már nem zavar
  húsomba marsz , vágyat fakaszt ,
  szívem lánggal gyújtja szavát
  szájam csókjaiddal zárja magát[W.B]
  

Az idő végtelen-----Vilhelem Margareta

• Az idő végtelen a percben
  napok ,éjszakák keringése,
  szárnyát teregeti merészen,
  az elfújt múltnak üdvössége .
  
  Valami átok mossa megint,
  felébredő gőgös múltamat
  csapdába esett félelemmel,
  keresem kínosan kiutamat.
  
  Századok váltják egymást,
  vad virágok csakúgy nyílnak
  testemben kifakult rongyok
  naivan keresik az ugyanazt.
  
  Tudom, várni kell a percet
  töredelmes hűtlen eséllyel,
  vad virág széthullott szirmai,
  fel s le inognak percek felett .
  
  Zuhogó perc napokat árad
  a felhő nélküli kék tengeren
  esélyem tág sugarán halad
  a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]
  

Szerencséd----Vilhelem Margareta

• Mi boldogság volt , s mámor
  múlik szüntelen a végtelenbe
  míg közönnyel nézel messze
  a lemondás szemfényvesztésébe .
  
  Mert lenge kődnek szürkesége
  zűrzavaros bíbor ébrenlétben
  vágyat forgat borúsan szédülten 
  visszasírva az őrült messzeséget .
  
  Mert egy lüktető vágy erőlteti
  vérző sebeidet , szótlan hidegen
  s körülfogja téveteg kezekkel
  s oly furcsa lesz a tükör előtted .
  
  S mint őszi lombok széltől letörten
  oly higgadtan fogadod keresve
  a messzeség édes merengését ,
  hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]

Magasra emelem karom-----Vilhelem Margareta

• Mint ősi templomok bélelt boltozata,
  márvány karokkal hordom szíved,
  tavaszi lombos színes árnyalatban
  bennem van minden érzős sejted.
  
  Csak nekem serken vágyam benned,
  asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
  ajkamon csókjaidat magamba rejtem
  málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.
  
  Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
  véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
  s a templomi boltozat olaj freskóiban
  megfestették csókos ,ölelő nézésem .
  
  És állítom,jönnek még percek s percek,
  egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
  karom tartja szomjasan lángoló szíved,
  hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .
  
  Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
  szemem lehunyom forró öntudatban
  szenvedésem még nem érlelt tavaszt
  de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]
  

Vigságom hatalma------Vilhelem Margareta

• Mégis hova lesz az érzés
  a simogató vágy mi volt
  a sors kimérte magának ,
  szívemben már nincsen 
  múlt,
  utat keres ön magának
  feltekeredik rongyos álmon
  s jóllakottan ellapul.
  
  S mi bennem él csókba fúl
  a célt kereső aranyút,
  míg eltévedt bíbor sugár
  csókos győngyfüzérbe hull ,
  s szívemben egy csoda szál
  vigadozik ,míg
  bohó vágyam tétován áll.
  
  Mert minden kín, az életben ,
  s mind befér a szívembe ,
  s gyönge Világom oly álnok
  csókjaidat ujjaimon számlálom ,
  buzgó vígságom alázatos
  a hajnali dalomban ,
  de örök ajándéknak szánom énem
  hogy benned is vígság kéljen.[W.B.]