Az öszinteség egyenletén----Vilhelem Margareta

• Ha érezzük hogy elmúlt a hév
  nem kísérnek árnyékok,
  a szívünkben csönd és béke,
  s gondok szárnyán összekötve
  egy csokorba az öntudat.
  A teljesség őszinte hitén
  talán több az értelmünk
  a hétköznapok gondjaiban
  csak a kényszer furcsasága
  tolakodik nagy futamban.
  Arany poros boldogságunk
  idegen zászlót lengedez ,
  de föloldódunk lágy zenében
  ha egymási vállát tartjuk
  boldogságban,szeliden.
  
  
  Mert egymás csapdájába esünk
  évek során könyörtelen ,
  s idegrendszerünk hálójában 
  reflexeink mik őrzik hitünk
  nem érzik hogy mennyit látunk 
  egymásról ,szemeink figyelnek ,
  míg szájunk körül mosoly fakad 
  az örökös önismeret jogán ,
  két időnkben egy idő rebben
  s felkacagunk oly tisztán ,
  hogy ennyire egyformák vagyunk
  s majd a jövő lánc szemeiben
  hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]

Trădarea----Vilhelem margareta

Te a trădat lumea 

• te a lăsat singur ,
• ai căutat onoarea,
• si bălăceşti in lipsuri .
• Nimeni nu ştie 
• ce este frica ,
• cand o lume intregă,
• caută fericirea .
• Ai fost om de cinste,
• cu multă strălucire,
• te a străns norocul,
• pe care n- ai putut
• să-o ocoleşti
• chiar daca ai vrut 
• Dar poţi  să ocroteşti,
• omul cel falnic
• din tine,
• si să păşeşti cu  dreptul
• mereu ferit .
• 
  
  
  Dacă profeţia bogată
• te inconjoară  
• din belşug,cred că
• viaţa nu este un amurg  
• căci  străluceşte din plin
• iar fruntea ta devine lin
• cu  prima zi cu cer senin..

Eggyé kötve

• Virraszt szemem,kutat ,keres
  órák,percek kattognak felettem
  pillámon tiszta csend rebben,
  míg lázas álmomban szenvedek.
  
  Vágyaim fölé fátylat borit
  a hold sugár törékeny fénye
  bágyadtan rezegteti testem
  álomba ringatva földi lényem.
  
  Mágikusan magával hozza izét
  a légi Világ varázsos részét
  amerre megyek égi zene kísér
  boldoggá szentelnek a csillagok
  
  hogy a tiszta éjszakák fényében
  értelemmel teljen meg az életem ,
  s még soha nem ismert érzésekkel
  kezedet fogom s térdelek előtted.
  
  Tüneményes csillagok között
  fogjuk egymás kezét ábrándozva
  néma hallgatásunk is egy csoda
  csak egymásnak élve -halálra
  
  mosolyunk egy külön ajándék
  a hajnali sárgás napsütésben
  minden óra, perc egy ragyogás
  megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Mereu--Vilhelem Margareta

• Știam că nu o să fie
• nepătată fericirea
• știam că va dispărea
• chiar ,
• in bratele tale ,
• care mă cuprindea 
• cănd sunt lănga tine,
• și simțeam atingerea
• brațelor tale line
• în vuietul vântului,
• intr-o șoaptă de amor
• ciuadată presimtire:
• un murmur dur.
• Dar un  singur gând
• zbura în mintea  mea
• și  mă sufoca într-una
• dacă tu  lipsești,
• eu o să mor.
• Știam,că n-o  să fie
• o dulce fericire
• oriunde voi merge
• numai,
• pe mine mă slujește
• și în sufletul meu,
• tu vei fii mereu
• singură ființă sfântă
• care veșnic mă iubește
• chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Sok év után---Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .

Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

A régi családi házban--Vilhelem Margareta

1. Itt állok a rozoga családi házban
   hol régi illatok felém hullámzanak
   cigaretta füstös kopott szürke falak
   s minden mit hordozott a múlt.
   
   A lehúzott rolók, ablak szemek
   kitágult tágas pupillák üzennek
   a terítetlen asztalon apró morzsák,
   s múltból maradt száraz ételek.
   
   
   Lábatlan székek egymás hátán
   nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
   barack mag íz kering a füstben
   vegyesen illatozó vén mesevilág .
   
   
   Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
   kapu nyitásra tárul tündérország
   bozontos ösvényen gyerek sereg
   egymást kergetik annak módján .
   
   Fájnak emlékeim, a festett képeken
   Apám vonalai kis fehér ecsettel
   kalap nélkül , őszes haj tincseket
   zavartan lebbenti homlokáról szét .
   
   itt voltam boldog kisszobámban
   a fájó Világ számomra ismeretlen
   kis ablakomon tépett csipke függöny
   nagyanyám horgolta békés lélekkel.
   
   S leülök halkan a kis fatönkre 
   amin valamikor csodás dália virított
   forró kezemből kiesnek régi keretek
   fekete tusból festett nyüzsgő emlékek. {W.B.}
   

Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
   

Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
  

Felejts el----Vilhelem Margareta

• Mindig az utolsó szó a veszélyes 
  gondolataink türelmetlensége
  bátran folyathatod nézeteid ,
  de a szó, az kibuggyan belőled.
  
  Akkor is álltál határozatlan ,
  keselyű szárnyak csaptak felénk,
  s én féltettem szavaim milyenségét
  sorsomból rongyos foszlány lett .
  
  Felejts el kedves ,birkózz meg
  kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
  nyüzsgő zajoknak körforgásában
  átlátok álmodon menthetetlen
  
  s én voltam hűségünk áldozata ,
  míg füledbe suttogtam varázsigéket
  de most ne keress elkárhozottan
  oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.

KATICA ILLÉNYI - Once Upon a Time in The West - Theremin

Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta

• Hol vagytok ti régi barátok,
  ti simogató szavak ,
  kik tiszta szemmel láttatok
  rejtelmeket susogva
  s a hóbortos boldogságnak kerekein
  örök hódolatba zártatok?
  Mert bölcs gondolataitok
  most dölyfös szemekkel kutatnak
  a kimúlt évtizedekbe hullva ,
  s bennem lebegnek kutatva
  lágy mosolygós illatokkal
  szivárvány színekbe bezárva
  összetörve tehetetlen testemet.
  
  Elmúltak már csillagos harmatok
  bolyongós forró napsugarak ,
  sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
  s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
  míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
  durva hangotok csupa köpködés ,
  s kapzsin markoljátok kincseiteket
  fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
  csúszva -mászva kígyó módon.
  
  Testem megtelt már édes fájdalommal,
  tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
  a mennyei harmatban minden nedves
  míg istenek hada kering feletettek
  kitárt kapukkal várva titeket ,
  s a kutató szellők nyomán 
  a régi fáklya fények kimúlnak ,
  mert minden elenyészett
  csak én lebegek feletettek ,
  kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
  kegyelmem határtalan ,
  örök szeretetem nektek odadobom../W.B./

A séta parkban--Vilhelem Margareta

• Sétálva,parkban találkoztunk
  összefutva véletlen
  percek lüktetésében
  zártan egymás arcát figyeltük ,
  egy -egy pillanatot 
  a mozgásunkban,
  s mennyi titkot rejtettünk
  zavarunkban.
  
  Te mosolyogva néztél,
  nyáriasan kigombolt ingeddel
  bőrödön még a nyár illata 
  szinte túlvilágian 
  szelíden futott tekinteted
  egy pillanatra
  izzadt testem keresztútján
  ítélkezve felettem .
  
  S szemembe szikrázott a nap,
  hunyorítottam ,
  s mint aki semmivel nem törődik
  véletlennek véltem ,
  mégis ítélkeztem rólad
  kissé értelmetlenül figyelve
  magam előtt az utat
  majd téged ,s magamat ,
  lüktető vágyát véremnek .
  
  Ma tudom már vége a nyárnak
  csüggedt lélekkel
  érzem a határ átkát
  menekülő sorsom vészét
  szánk néma rebegését ,
  közöttünk már semmi nem maradt
  csak ugyanaz a vágy
  csillog nyugalommal arcunkon ,
  de agyunk okosabb 
  testünk vad viadalánál./W.B./

A régi formában----Vilhelem Margareta

• Szorongok mint villámláskor
  gyűlnek bennem keserű szavak,
  föl nem emeltél,el nem dobtál,
  nem vagyok kedvedre Uram .
  
  Nem törődsz üres szívemért
  sorsomban keveset engedsz
  a hallgatástól megbetegszem,
  bár tornyosodik a bűn felettem.
  
  Tegyél velem valami csodát
  nem bánom legyek akaratod ,
  hadd hogy súgjam meg titkom
  engedd kavarjam össze magam.
  
  Nem akarom tisztán ,frissen
  sorolni végre ijesztő,cifra átkom
  szememben pislog a bűnbánat
  sápadt ajkam vérbőséggel áld.
  
  Már csak tompán zúg bennem
  némaságom szótlan hangja,
  ijesztőbb minden dörgésnél,
  hetyke bűneim lágy simogatása.
  
  És megmozdul bennem valami
  érzem kegyelmes akaratodat ,
  s megszólal bennem ziláltan
  a szókimondás a régi formában ./W.B.//Minden jog fenntartva/

Hasztalan--Vilhelem Margareta

• Csak szorongunk a csapásoktól
  folyton dicsérünk kuszaságot
  nyugtalan életünk földi lazulás
  szép emberi érzelmeink hervadás .
  
  S kivilágosodnak tükör szemeink
  türelmesen az irgalmas Világon
  már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
  büszke testünk már csak sorvadás .
  
  Arcunkon lágyan torzul a mosoly
  széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
  bölcs Világról értelmet álmodoztunk
  de csak ostort fog ránk a szeles vihar.
  
  És mindennek megvan a lényege
  cselekedetteink oly kárörvendőek,
  jut is marad is az emberi jóságból,
  kígyó módra csúszik-mászik az élet .
  
  
  Szemeink színében harcunk démonai
  bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
  s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
  ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.
  
  
  S majd testünk fecsegi léhaságaink
  fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
  diadalunk már csak csalfa kuszaság
  és megborzadunk ha mások is értenek./W.B./
  

Figyelj a pillanatra

• Oly más voltál , talán páratlan
  útjaid fortyogtak keményen
  bűnöket facsartam belőled tisztán 
  lazuló erőmmel, szégyenbe estem .
  
  És szerény lélekkel követtelek,
  akartam érezni magam embernek
  de útjaink a hófehér méreg zászlója
  alatt, rongyosan felettünk lengedezett .
  
  És kérdem ma tőled biztos derűvel
  más voltodnak titkos kanyarjaiban
  sokszor lázadva keverted álmom,
  s pokolra csaltad  laza álmomat .
  
  Most amikor már földön túl járunk
  árulással vádollak szüntelen,
  kivel szép időkben csatázni vágytam
  ma kínálgatom némán kegyelmem .
  
  
  Beburkoltam magam tükör rámába
  könnyeimmel áztatom bösz haragom
  fehér karjaimat égre szabadítom ,
  s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./

A törvények menetén

• Kötelékek tartanak keményen
  kitervelt eszmék célok törvények,
  körbeforog a világ maga körött ,
  éhesen tapossa nekem is az ösvényt .
  
  Váltott szárnyakon evezik sorsom
  nehezült testtel keresem örömöm
  bolond Világnak a maga törvénye ,
  kering fölöttem az örök időkben .
  
  S oly hatástalan minden fondorlat
  becsapni Világot rossz gondolat
  vezekelni lehet beszűkült erekkel 
  de szél viszi- hozza tépett tollaim .
  
  Szívemben remegnek görbe érzések
  súlyos ég alatt zsibongnak az érvek
  és párolog minden a szűk égbolton
  álmaim maradnak velem egy ponton. 
  
  S ha a szél tombolva meggyötör
  dermedt Világomban fölcsap lángom
  szikrákat csiholnék sok kis csillagból,
  szivárvány színben feslene világom./W.B./