Zurzavaros éj----Vilhelem Margareta

Leplezett közöny ül közöttünk
félárván ,szorongások között
elmúlás démonjai keringenek 
halhatatlanul titkosan felettünk .

Szomorú idők utolsó búcsújában
még benne van egy utolsó kacaj
kék tenger örvényének tájtékában
talánnyal játszik a kényszermosoly.

Mögöttünk marad, holt idők szennye
amiben báj, titokzatosság volt őrizve
észrevétlenül álló mosódó üzenetek 
tenger homokkal sodrodnak nesztelen.

És eltűnnek csendben ismeretlenül
édes illattá vállnak mit belélegzünk
így ártatlanok maradnak bennünk ,
amíg üldöz egy olcsó kaland rege. [W.B.]

Újévi koszonto---Vilhelem Margareta

Boldogságban,
minden év végső hetében
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szivekböl ömlik a malaszt
s hevesebben dobban a tiéd.

Oly lét öröm,
bársony kincs ,oly fény özön
boldogság vágyat két kézzel
szórnak,vidámságot osztanak
díszeset, elmúlt ifjúságodra
kegyelmet,s fordítják éjjeled,

Újévre  ,
érzésekkel tömítve ,boldogabb
nem kinccsel ,ranggal; víg szóval
száraz rózsa szárnak piros bimbót
lombtalan fáknak apró virágot
neked illattal teli bársony csókot.

S csillag virágból,
bokrétát kötnek az egész Világnak
a legszebbet ,miben benne van
gyermeked,családod, testvéred ,
s dalt zengnek igaz gyöngyként
sorsod a jövőben megpecsételik [W.B.]

Fagyott virágok búcsúdala---Vilhelem Margareta

Elkésett száraz virágok télben
ringatóznak a hideg szélben
nem kívántak sohasem jeget
csak égő ,napsugaras meleget.

Beszélnek egymás közt érthetetlent
új témákat a nyár utolsó perceit ,
csak a végső helyzet mindig fordított
friss virágaik félig holtan hevernek.

Kevés időt jósolnak bárgyú istenek
a tél hosszú lesz, s eléggé hideg
jeges virág lesz belőlük téli életben
a tél mi érkezett csak apró töredék.

Így lekonyultan búsan hevernek
eldugott avar, csepp kis melegében
ami nélkülözést tetőzi a téli hideg ,
szomorú hogy elkezdtek zsugorodni.

Akár az emberek elszántan,idegesen
egymás közt beszélnek virág nyelven
mondataik monotonon forognak kőrbe
száraz virágjaik csak koszorúk lesznek. .[W.B.]

Meghokkent bátorság---Vilhelem Margareta

Valaha egy ismerős út felé tántorgok 
hajamban kék csatt,réten búzavirágok ,
magam nem sajnálom hova jutottam
téged sajnállak, a szánalmad miattam..

Még mindig próbállak becsapni téged
a nők szoknya helyett nadrágot viselnek ,
ezért nyugodt vagyok ,bocsánatot kérek
néha a rossz ötletem mulatságot ébreszt.


S ahogy közeledek, látom házad tetejét
piros cserepek, fal kopott sárga színeit
megállok rozsdás, láncos kerítésed előtt
talán üres a házad , félve megyek eléd .

Egyenes bocsánatom biztos célba érne ,
de te nem vagy az,ki játssza az erőtlent
megül a félelem , hiába van rajtam nadrág ,
de testem lagymatag ,elszáll a bátorság . [W.B.]

Voltam boldog is ---Vilhelem Margareta

Igyekszem eltűnni életedből örökre
tipegek halkan puha sarkú cipőmben
bezárom ablakod ,zárt reteszelek
de valami visszatérít mégis fél percre.

Magamban kérdem :hol van más élet?
mindent mit terveztem csak személyes,
mikor utoljára láttuk egymást a téren
valami fontosat tisztázni akartam veled.

Akkor is kerek szemed mohón követett
de már ismertem gyáva erőfeszítésed ,
magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét
láttam szomorúság csillaga bekerített .

Voltaképpen már ismerem bölcsességed
nincs miért szórjak rád szennyes érveket ,
mégis átgondolva előző életem keservét
gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

Visszatéro évek---Vilhelem Margareta

Orök menésben vagy felém egyre
mint anya aki gyermekéhez menne ,
még kezdet előtt vagyunk egészen
gyöngédek s kegyetlenek,merészen .

Ne rontsuk el legyen szép a menet
a jövendő fenséges következményre
ami lelkesebb célok felé léptetnek
csak siralmas szenvedély ne legyen .

Szelíden és szívósan örvendjünk
jóakarat,bátorság megteremtéséért
a visszakapott vágy izét élvezzük
rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk.

Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől
amit elhinni vagy tagadni sem merünk
tudjuk mindketten az érzéseinkben
az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.]

Karácsonyi álom---Vilhelem Margareta

Karácsony cseng fehér télben
kékes ködben csipkésen rezzen ,
arany szánkon minden csillog
sok színes gyertya csodát villog.

Fénybe borul földi élet mennye
fény csóváját hinti szerte -szét
apró pelyhek hullnak zöld fenyőre 
arany szállal körbefogva menetét .

Lent a földön szent csoda parázslik
keresztjében hullnak ezüstös tollpihék
érezzük ünnep ragyogása, közeledik 
szikrák szállnak házak hideg ablakára.

Fények villognak,mint égő lámpások
mindenki boldog ,s a kis angyalkák
finoman szállnak zöld fenyők ágaira
dicsőséget hintve a csoda országból.

Új világ kezdődik, bölcs királyok láza
reánk tapad, lelkünket zenével felrázza ,
a csillagok kékesen mind jobban égnek
jelzik a Szent Karácsony békés jövetelét .[W.B.]

Zavart világ-----Vilhelem Margareta

Semmi sem tartós bennünk rég
kihalnak szokások , oly őrültség ,
roggyanó Világ boldog ösztönére
rohanva dolgozunk megfeszítve.

Elfáradt Világban már nincs időd
mulandó ,hasztalan álmokra
érintkezéseid, hiányos kopottak 
nincs erőd sírni, érveid határozottak .

Bizonytalan minden körülötted
bár érzed az illatot mi árad feléd
a remény csak felcsillanás jele
léha ,fáradt haldokló dísz eleme .

Néha mulatsz kicsinyes örömmel
de testedet átjárja az utálat heve ,
közönyös játékodra,nincs kedved
igéid némák egynek sincs veleje . [W.B.]

Feltoro vágy ----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában 
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szósorok láncán rezegnek feléd ,
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az ész.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Glóriás tél----Vilhelem Margareta

A mostani téli alkony fagyos izével
finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.

Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .

De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.

Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.

És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]

Unnepi fények---Vilhelem Margareta

Igazi gyöngy szemként csillog
az advent hangulata felcsillog ,
romantikus , egyben hangulatos
spirituális élményben öntudatos .

Az utakon boltíves csillárként
fejünk felett remegnek fények ,
spirális oszlopokra feltekerve
házunkban zöld fenyőt övezve. 

Vásárlási mulatság ,hangulat lelke
fényes épületek ,halk ünnepi zene ,
emberek fényekben gyönyörködnek
mint vásárokban a pogácsa szívek .

Hatalmas vörösen izzó gömbök
részese lett e csodás ünnepnek
lilás fényük szépséget ejt szívben
utcán sétálók, hömpölygő tömeg.

Az utcán is táncolnak örömükben
egyedi fények, tükrös bálteremben
fények ünnepe és karácsony fénye
összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Decemberi zsibongás----Vilhelem Margareta

Sötétkék az ég, az úton fények
kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen 
ködös alkony üli fagyott vizeket.

Sűrű pára száll kanálisok felett 
házakból füstölög a gyatra hőség 
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .

Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..

Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben  [W.B.]

Megfagyott virágok---Vilhelem Margareta

Megfagyott virágok élettelenek
búvó helyeket keresnek leveleinek,
de a hidegben csak tapogatóznak
gyáva szirmaik nem sokat tudnak .

Csúfot űzött a tél meggondolatlan
megfagyott virágok hattyúdalában 
ami lehetett lassan bevégeztetett 
a lehetségesből valami néha lehet .

Engedett a fagy és csorog az eső ,
de a virágoknak nem lesz sok jövő 
búvó helyükből karantént építenek
hátha virágjaik újra felélednek .

Fogom kezemben kedvenc virágom
lassan szemet nyit precízen ,diszkréten , 
kevés időt jósolok mandula virágnak
csodás szirmainak ,a téli jég egy átok .[W.B.]

Kényszermegoldás---Vilhelem Margareta

Kegyetlen csend van körülöttünk
időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen ,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek. 

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket
egybegabalyodott lelkünk fáradás ,
s gyenge fényben szemeink figyelnek.

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze
mikor még kecsegtetett a gyönyör egyre
ma csak betokosodott szívek merevsége
van jelen ,de csak rideg derengés hidege. [W.B.]

Feltőrő vágy----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában ,
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szók sorok láncán rezegnek feléd
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az eszed.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Csillogó tél---Vilhelem Margareta

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében,
csikorog a fény a fák között,
ragyogva kéklik az ég.

Csendes az éj,
tisztult az ég fejed fölött,
hajnalban lángra kél a Nap,
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten.

Bűvös a kör,
színes körök remegnek,
ez az áhítat titkos fénye,
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet.

Dér cseppen,
halk zizzenéssel, dermedten
szórja szirmait szűz-fehéren,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék.

Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben,
hogy Nap és Ég, mint egy igézet,
ketten az idő homályában örökre
kereszteződnek sebes zendülésben,
a tél bűvöletében.

És remegnek csillagok,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk,
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével, varázslatban.

Szeretném tudni----Vilhelem Margareta

Szeretném tudni mi bánt téged,
Szeretném tudni miért sértesz,
Szeretném ismerni gondolatod,
Szeretném ha elmondhatod !

Szeretném,ha rám gondolnál,
Szeretném,ha megcsókolnál,
Szeretném,ha simogatnál,
Szeretném,ha megdorgálnál.

Szeretem osszes hibáidat,
Szeretem a rosszaságod,
Szeretném,ha megsúghatnám,
Milyen nagyon vágyok én rád.

Szeretném,ha rám gondolván,
Elmondhatnád azt ,ami fáj,
Szeretném,ha sötét éjben ,
Eggyé válnánk mindörökben.[W.B]

Tánc szenvedéllyel---Vilhelem Margareta

Véletlen szenvedélyek
átsuhannak csendesen
évek során meg-meg állnak
s telítődnek lelkünkben.

Vitéz álmok keringőznek
a bálterem közepén
szenvedélyes tánczenében
összebújnak édeskén.

Remegnek a forró álmok
ha a testük összeér
vérvörös kis szikrák szállnak
a bálterem közepén .

O,de régen voltak álmok
lassan feledésben térnek
forró álmok,néha átkok
elcsüggedő kis ábrándok.

Valamikor ők voltak
életünknek vezérei,
ma csak örök álmok
az emlékek ékkövein. [W.B.]