Ha csak ennyi volt ----Vilhelem Margareta

Vajon van-e valami miért érdemes
valami csodás szemfényvesztés ,
csókos asszonyi mosolyom oly kevés
késői siratóm már régen nem könnyes .

Kémlelődök jobbra balra hasztalan
vérző szívem lüktetése nyugtalan
ágas ereim, dúsulnak minduntalan
míg rút, rettenetben bűneim vajúdnak .

Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen
s ha már fészket nem raktunk közösen
áldott csókjaink kivirágzó kedvükben 
húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek. 

Meg ha volna merszem az újrakezdés
késői siratóm nem lesz elég, oly kevés
áldott asszonyi csókjaimban keresgélsz
eltűnt titkokat kapsz csak ,mi nem elég. [W.B.]

Valami sajog -------Vilhelem Margareta

Ki többet bír mint amire képes
egy pillanatig boldog, szokatlan ,
szívében hevülnek lázas remények
magában jobban hisz , izgatottan. 

S a szenvedély mely múlik lassan
kihűlt pernyeként hull lázongóan
testében csak nyugtalanság marad
szelíd szívében kéjjel borzolódnak

örök kételyek , keresve nyugalmat
göröngyös talajon kecsesen , puhán
egyedül kóborol percek izgalmában
őszülő árnyékában torzan botorkál.

Valami sajog azért bent szüntelen
bár kívül úgy tűnik minden rendben
éles harc folyik test és szív között
megfagyott ember vér rideg küszöbén.


És suhognak gyászos kongó szavak
feje fölött keringnek némaságok
védtelen testén pöre iszonyatok
egyenes rendben búsan felsorakoznak.{W.B.}

A szeretet ünnepén----Vilhelem Margareta

A karácsonyi csöndben 
hallani mertem,
csilingelő kacajt,
a csillagok zenéjét,
mi örömöt felszakaszt
és oly varázslat
mint egy kigyúlt ég
a sok angyali szentség ,
jó így a karácsonynak 
érezni hangos derűjét .
miközben szívünk ég .


Körülöttünk karácsonyi mese,
lobbannak gyertyák
a fenyőfát áztatják,
tömjén illatuk,
száll felettünk szikrázó létben
sokszínű fényekkel
a zöld fenyő fényében
tündéri csodás képekkel
karácsony ünnepen 
miénk a világi békesség
szeretettel köszöntjük 
míg a harangszó finoman ring .

Hullnak ránk csillagok színesek
és kifinomult érzelemmel 
a szikrázó létben 
lélegzünk szent szeretetben 
majd az éj homályában 
minden a miénk 
bőség és békesség ,
s titokzatos varázsban 
a karácsony mámorában
titokzatos álom varázsban 
a szeretet ünnepén 
ölelkezünk amíg a gyertya ég. .{W.B.}

Ébren álmodni----Vilhelem Margareta

Lobbannak újra a szívemben 
lázas kicsiny fények
pislognak csillagszemek
mint apró villám kegyelmek
kibogozzák
lombok és viharok között 
a törvények zavaros sejtelmét ,
s az éjszakában mellém hajolva
nesztelen simogatások mellet
csak suttogások zavarják 
közöttünk a mértéket .

Mert egyek vagyunk boldogságunkban
lázas kavargások hangulatán ,
s minden mi él s virít
törvényt fiatalít ,
s tikkadt szomjas világunkban
szállnak szerelmes percek
oly önfeledten 
s a törékeny álmaink felett
éberen,ziláltan szemet rebbentve 
ezüstporos ujjongások keringenek .

S ünnepbe öltözik szívem
piros szájjal nevetek percenként
szemed íriszében látom magam
oly áhított esemény ,
tüzesek,könnyűek vagyunk az alkonyban
tündér szavakat búgunk magunknak
tovaszálló sóhajunkkal sután
ha egymás karjaiban vagyunk ,
s a boldogság szigetén tapossuk
a csillogó puha álmaink törvényét . {W..B.}

Csak alázatom fáj---Vilhelem Margareta

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
szűz éjszakában kinyílni ajtód.


De minden ott van kint dicstelen
bennem szunnyad a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között 
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatosak
tele tiszta sorok halmazával
s töprengő alázatom fércén
magamban botlanak háborgások. 

Mert ugye fáj neked is az ébredés
körül ölelve ittas melegséggel
szédülő fejemben értelmetlen
sercegnek közönséges szennyek.

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még keresem tested melegét
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.}

Furcsa rimtelenség--Vilhelem Margareta

E szeszélyes furcsa Világban
rémes rímek is furán zokognak,
kék örvények laza ringatásában
metaforák is apránként elhullnak .

Borzas kedvvel matatok búsan
hegedűk sírnak kenetlen ,árván
hangszereknek királyi tornyán
rongyos álmok sírnak mogorván .

Ajkamon csönd ,dalom nem enyém
torzan remeg kéjes istenek keblén
vágyaim halkan ringnak a hegedűn
rímekbe burkolom sorsom kegyét.

Tiszta hévvel zokogják hevesen ,
érdes bánatom mind keservesebb 
éjjelbe fut Bach- toccata lágy zenéje
izzadt homlokomon fáj a remegése.

Százszor csattan sorsom végzete
ajkamat lezárom hegedű zenével
fejem öledbe hajtanám versem rímein
és álmodok szerelmet,koromfeketét....{W.B.}

Meztelen érzelmek -----Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Szilveszteri köszöntö--Vilhelem Margareta

Boldogságban ,
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást.

kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet
köszöntve az új esztendőt
hátra hagyva a volt régit .

Tizenkettőt üt az óra ,
bársonyba burkolt kézfogásra
óév megáll csak egy szóra 
két kéz kezet fog egy pillanatra.

Míg az óév és az újév bóra
tisztán pezseg poharunkban 
elmúlt év feledésbe megyen
hátra nem nézünk csak előre .


Az újév érzelmei 
hitelesebbek , mint hinnéd
gazdagabbak mint óév bús titka
a bór vígan habzik poharunkban.

Szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév ,
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 

hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}

Kiseperten------Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja már holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara ,
de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}

Ùj év napján----Vilhelem Margareta {2017}

Oly borzalmas az idő menetében
súlya nő nehezékkel ,teherként
s minden mi fontos elmarad
csak nő és nő az idő percein
értetlen gondolatok keresztjén ,
békésen fáj s lüktet bennem
az apró bánatok hűségén.





S így állok az élet útvesztőjén
hol bolyongnak kedvükre ígéretek
fájdalmam kínosan szaladgál
körbe -körbe ,
míg aggodalommal nézem
hogy veszetten üldözi emlékképem
hagyom ,hogy legyőzzön nesztelen
keserveim szögletében.{W.B.}

Rabságban-------Vilhelem Margareta

  

Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér 
remegek hogy hozzád elér. 


Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.


Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó ítéletet.



Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten 
                                 az éteres túlvilág remegésében.. {W.B.}

A harag mementója------Vilhelem Margareta

Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek 

vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva

harapásnyira volt a végzetem 
útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
orrom illatosan csiklandozták

míg a rozsdás fészer kelepelt
szárnyak repdestek bármerre
a sebezhetetlen kék ég alatt 
mindenhol zene szóra lépkedtem .


Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését 
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag

a harang nyelve meglódult hirtelen 
lengette ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem.
de kalapom mindig leemeltem .