Kiseperten------Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja már holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara ,
de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}